Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)

A végvári harcok taktikája (Török lesvetés Győr alatt 1577-ben)

A VÉGVÁRI HARCOK TAKTIKÁJA

(TÖRÖK LESVETÉS GYŐR ALATT 1577-BEN)

Takáts Sándor, a magyar végvári harcok történetének kiváló kutatója és feldolgozója, két írásában is említi a győri őrséget 1577-ben ért súlyos vereséget, amikor is a törökök közvetlenül a vár előtti térségben csalták kelepcébe a győri vitézeket.1 A csata, amelyben mindkét oldalon több százan vettek részt, elsősorban nem a véres veszteségeket szenvedő győri katonák kudarca volt, hanem a kapkodóan, szervezetlenül tevékenykedő parancsnokoké, közöttük is személyesen a főkapitányé, Karl Ludwig von Zelkingé. A tragikus vereség világosan jelezte, hogy milyen könnyen sebezhető a nyugati végvári vonal egyik legnagyobb erőssége, amelyet hatalmas összegek felhasználásával évtizedeken át építettek, s amelyet nemcsak Bécs, de az egész nyugati keresztény világ védőbástyájának tekintettek.

A vereség híre megdöbbentette az Udvari Haditanácsot. Vélhetően ez is indokolta, hogy Fejérkövy István veszprémi püspök, alkancellár vezetésével magas rangú katonákból és tisztviselőkből (Konrad zu Pappenheim birodalmi marsall; Illésházy István, a Magyar Kamara tanácsosa; Georg Siegfried von Kollonitsch, a kismartoni és fraknói uradalmak kapitánya; Erasmus Braun magyaróvári kapitány; Ferdinand Samaria de Speciacasa komáromi főkapitányhelyettes) álló bizottságot küldött ki a történtek kivizsgálására. A bizottság által felvett tanúmeghallgatások anyaga — melyet Takáts is felhasznált a cikkeihez

— pontos leírását adja az 1577. augusztus 4-i eseményeknek.2 Mielőtt azonban ismertetnénk az összegyűjtött információkat, röviden szólnánk a győri vár és az őrség állapotáról az 1570-es évek második felében.

Az 1577-es esztendőt a magyar hadtörténetírás különösen fontos időpontként tartja nyilván, miután ebben, a Miksa császár és király halálát követő évben

— az 1576-os regensburgi birodalmi gyűlésen megszavazott török elleni katonai segély felhasználásával összefüggésben — Ernő főherceg, magyarországi helytartó elnöklete alatt került sor a magyarországi védelmi politika alapelveivel, a végvári építkezések folytatásával, a végvári őrségek létszámával, ellátási problémáival, fegyverzetével foglalkozó konferenciára.3 A középpontban a törökökkel

1 TAKÁTS SÁNDOR: A darabontok és hajdúk. Uő: A magyar gyalogság kialakulása. Bp., 1908. 24-25.; Takáts SÁNDOR: Hajdú és martalóc. UŐ: Művelődéstörténeti tanulmányok a XVI-XVII. századból. Bp., 1961.12-13.

2 A kihallgatásokról készült feljegyzés: ÖStA HHStA UA Fasc. 111. Konv. B. 32-67.

3 A tanácskozásról készült dokumentumok egy részét a fraknói Esterházy levéltárban őrzött másolatok alapján magyar fordításban közreadta: GeŐCZE István: Hadi tanácskozások az 1577-ik évben. Hadtörténeti Közlemények, 6. (1894) sz. 502. skk. és 647. skk. Az eredeti anyag az ÖStA KA AFA sorozatában a No. 1577/13/2. és 3a jelzet alatt található. Jó összefoglalását adja az 1576-os birodalmi gyűlés és a fő hadi tanácskozás összefüggéseinek — beleértve a magyarországi helyzet leírását is: WESSELY, Kurt: Die Regensburger „harrige" Reichshilfe 1576. Die russische Gesandschaft am Regensburger Reichstag, 1576. Regensburg, 1976. (Schriftenreihe das Regensburger Osteuropainstituts, 3.)

A végvári harcok taktikája, 325-337.