Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Egy köznemesi család a 17. században (A Falussyak)
EGY KÖZNEMESI CSALÁD A17. SZÁZADBAN (A FALUSSYAK)' A pozsonyi királyi várban 1578. április 12-én kiállított oklevelével Rudolf császár és király, a bevett formulák szavaival élve: „néhány hívünk alázatos kérésére [...] országunknak, a magyar koronának és királyi felségünknek különböző helyeken és időkben tett szolgálataiért" — agilis Suppan Jánost „de Falus alias Katthafalua" édestestvérével Tamással és unokatestvérével Györggyel, illetve rokonaival, csáfordi Theoryek Jánossal és nagyszombati Benczik Mátéval együtt, az armálisban leírt címer adományozásával a nemesek közé emelte.* 1 Egyetlen eset a 16. század utolsó negyedében mind tömegesebbé vált nemesítések közül, a történészek által nemesi inflációnak nevezett folyamat parányi alkotóeleme. Amitől mégis „más" lesz számunkra, az a történelem szeszélye folytán létrejött szerencsés helyzet: azoknak az írott forrásoknak a fennmaradása, amelyek lehetővé teszik, hogy a nemesi armális adományozásától több mint egy évszázadon át nyomon kövessük a főadományos és leszármazottai életútját, egészen fiági vonaluk kihalásáig.2 Abban a reményben, hogy a Falussyak pályáján keresztül a 17. századi magyar köznemesség egyik típusát sikerült megragadni. A családnak új nevet adó „Falus alias Katafalva" (utóbbi néhány alkalommal mint előnév illeszkedett a családnévhez) Vas megye délkeleti csücskében, Körmendtől délre, a Rába folyótól keletre, Szarvaskend és Nádasd falvak szomszédságában feküdt. 1549-ben gersei Pethő Péter és János, Istvánffy Pál és Nádasdy Tamás voltak itt birtokosok. Csekély távolságra dél felé — de már Zalában — az alsólindvai Bánffyak birtokai feküdtek.3 Igencsak valószínűnek látszik, hogy Suppan (Falussy) János a Bánffyak szolgálatában jutott el a címeres levél megszerzéséig. Talán az armálisa méltóságsorában szereplő alsólindvai Bánffy Lász* A család nem azonos a 17. században Körmenden élt Falussy családdal. Vö. TÓTH ISTVÁN György: Jobbágyok, hajdúk, deákok. A körmendi uradalom társadalma a 17. században. Bp., 1992. (Értekezések a történeti tudományok köréből, 115.) 79-104.; NAGY Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. IV. köt. Pest, 1858.112. tévesen azonosította a nemességszerzőt, de a leszármazási táblán olvasható személyek között valóban az általunk bemutatott családtagok szerepelnek, még ha olykor hibás névalakkal is.; Balogh GYULA: Vasvár megye nemes családjai. Szombathely, 1894. c. kézikönyvében az 55. oldalon több Falussy család adatait tárgyalja együttesen, közöttük van a „katafalvi" Falussyak közül János és Miklós is. 1 ÖStA HHStA Csáky család levéltára. Fasc. 128. No.2. Eredeti clmereslevél 2 A Falussy család iratainak többsége az utolsó Falussy özvegye (Széchenyi Julianna) második házasságából (Ebergényi Lászlóval) született leánya (Ebergényi Ilona) révén került a Csáky család szepesmindszenti levéltárába. A levéltár anyagában történő kutatásom engedélyezéséért ezúton mondok köszönetét Csáky Móric professzornak. Más iratok Falussy Borbála házassága útján a gróf gyulai Gyulay család bátorkeszi uradalmi levéltárával együtt a Pálffy család hercegi ágának malackai levéltárába jutottak. Ezek jelenlegi őrzési helye: NÖLA SAM. A nemesi „inflációval" kapcsolatos folyamatok tömör összefoglalása Id.: MAKSAY Ferenc: „A sok nemes országa". Mályusz Elemér Emlékkönyv. Szerk.: H. Balázs ÉVA-Fügedi Erik-Maksay Ferenc. Bp., 1984. 277- 295. 3 Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. században. Bp., 1990. 875. A Falussyak, 309-323.
