Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Az Edlasperg-ügy (A magyar kereskedők bécsi kapcsolatai a 16. század első felében)
Gecsényi Lajos aligha, legfeljebb az apjával azonosítható — személyének fontosságát ez az állásfoglalás már önmagában aláhúzta.65 A Kamara véleménye ez esetben sem talált meghallgatásra. Hiába folyamodott maga Thököly is ismételten elbocsájtásáért, erre csak hónapokkal később került sor. Mégpedig oly módon, hogy 1549. április 4-én az Alsó-ausztriai Kamara újabb jelentést küldött az Udvari Kamarához. Ebben ismételten megírták, hogy Thököly fogva tartása mindazon kereskedők között, akik nem a királyi Magyarországon élnek, félelmet és rémületet kelt. Edlasperg vallomása egyébként is tisztázta őt minden vád alól, így elbocsátása külön pénzbüntetés nélkül elképzelhető volna. Ha mégis bírságot szabnak ki rá, akkor ez a szokásos legyen és bocsássák azonnal kezességre. Április 20-án végül megszületett az uralkodói döntés: Thököly elhagyhatta a bécsi városi börtönt és május 20-án új útlevelet állítottak ki a számára.66 A következő napokban királyi leiratban közölték Kosma Gienger magyaróvári főharmincadossal, hogy mindazon magyar kereskedőkkel szemben, akik Edlasperg és társai ügyével összefüggésben a Kamarát megkárosították és emiatt eljárás alatt álltak (ezért azután megszokott útjaikat elhagyták), a jövőben nem alkalmaznak megtorlást és kereskedésüket szabadon folytathatják.67 Az Edlasperg-ügy ezzel ezen a vonalon is lezárult. Az új piac- felügyelő, a már említett Christoph Zoppl két évtizedes működése alatt hasonló visszaélések nem kerültek felszínre. A csempészés és megvesztegetés elleni fellépés, a vásárok és piacok rendjének mind pontosabb szabályozása a piacfelügyelet és ellenőrzés szervezetének további kiépítését vonta maga után. A kamarai hatóságok sokkal inkább ily módon kívánták elejét venni a visszaéléseknek, mint direkt beavatkozásokkal, letartóztatásokkal, bebörtönzéssel. Az ilyen intézkedések ugyanis — miként éppen az Edlasperg-ügy mutatta — nem maradhattak a kereskedelem menetét megtörő következmények nélkül. Noha nem tartozik szorosan a fentiekhez, az általános kereskedői gyakorlat jellemzőjeként mégis érdemes bemutatni egy, a következő években lezajlott 65 A Thökölyvel kapcsolatos adatok teljességéhez tartozik, hogy 1542-ben lakóhely megjelölése nélkül, mint nagykereskedőnek számító exportőr szerepelt. Ember Gy.: Külkereskedelem, i. m. 559. 1546-ban váradi lakosként szerény importáruval tűnt fel. GECSÉNYI L.: Kelet-magyarországi kereskedők, i. m. 34. Természetesen mindebből csupán annyi állapítható meg, hogy „valahol" az Alföldön tevékenykedett mint nagykereskedő. Pontos elhelyezése a Thököly családfán és a magyar kereskedők között további kutatást igényel, melyet a közeli jövőben szeretnék elvégezni. 66 ÖStA HKA RN 17. 258-259., útleveléről uo. Protokolle. Bd. 20. 206. 67 Uo. Gedenkbücher. Bd. 385. 51. A Bécs város történetét tárgyaló hatalmas monográfia megfelelő fejezeteinek szerzője, Kari Fajkmajer, korábbi feldolgozásokból átvette azt az adatot, hogy 1549 után tíz éven át a magyar kereskedőknek tilos volt marháikat a bécsi és környékbeli piacokra hajtani. E tilalom érvényesítésének a forrásokban nincsen nyoma. Feltételezhető, hogy a téves megállapítás az Edlasperg-ügy kapcsán kialakult helyzet értékelésére vezethető vissza. Ezen a helyen kell helyesbíteni magamat, miután egy korábbi tanulmányomban elfogadtam és átvettem ezt az adatot: Gecsényi LAJOS: Győr város kereskedelmi szerepének átalakulásáról. Arrabona, 26-30. Győr, 1991. 27. 306
