Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Az Edlasperg-ügy (A magyar kereskedők bécsi kapcsolatai a 16. század első felében)
Az Edlasperg-ügy ügyet. 1550. január 22-én Schwechatnál csempészés gyanújával feltartóztatták Fejér/Weiss Bálint ismert váradi/debreceni kereskedő kocsiját, amelyen 7 egész és 10 fél darab fekete és halványrózsaszín „machei" anyagot, 1 „rác" asztalterítőt, 1 mintás „rác" takarót, 1 másik „rác" takarót, 1 kockázott kicsiny „rác" takarót, 3 magyar tarisznyát, 3 pár török papucsot foglaltak le, 70 fontdénár és 2 schilling értékben. Ezen felül a szekéren találtak még egy nagy aranyozott „püspöki" kelyhet és egy nagy aranyozott csészét 100 fontdénár feletti értékben.68 Ez utóbbiak azonban csak a vámos jelentésében szerepeltek, az elkobzott tárgyak jegyzékében már nem. Fejér természetesen megkísérelte az elkobzott holmit visszaszerezni és az Alsó-ausztriai Kamarához beadott kérvényében előadta „történetét". Eszerint a bécsi kereskedőktől (a kor gyakorlatának megfelelően) rendszeresen vásárolt hitelbe és ez alkalommal személyesen utazott fel korábbi adósságait rendezni, a bizalmat megköszönni hitelezőinek. Ajándékokat is vitt magával, mégpedig éppen a lefoglalt tárgyakat. Útban Pozsonyból Bécs felé Fischamendnél visszafordult, mert hírt kapott arról, hogy egy szolgája Pozsonyban várja. Az árukkal terhelt szekér továbbhaladt és így érte el a schwechati vámot. Alkalmi szolgája, egy fiatalember, aki Magyarországon volt nyelvtanulás céljából, elfelejtette a lefoglalt holmit a vámosnak bejelentem. Ebből származott a félreértés. Fejér kérte, hogy méltányolják a múltját, hiszen a Kamara urai mindig méltányosan viselkedtek a hódoltsági kereskedők iránt. Hajlandó volt a vám utólagos megfizetésére, de ragaszkodott a lefoglalt tárgyakhoz, amelyeket — mint írta — feltétlenül szeretne szétosztani, hogy továbbra is bizalommal legyenek iránta.69 Az ajándékozás tehát továbbra is gyakorlat maradt. Azt, hogy a hitelezőkön kívül még ki kapott a rác takarókból és török papucsokból — legalábbis ebben az esetben — homály fedi. 68 ÖStA HKA NÖKA RN 18. 328-338. A „rác" asztalterítő: „Raczische tischteppich"; az egyik takaró: „mit einen pueben damasten poden"; a listán szerepel a felsoroltakon kívül egy „unausgemachter geppan", amit nem tudtam azonosítani. A csésze és a kehely: „ain grosse vergulte scheym sembt ainem Bischöflichem grossen vergulden Kelch". 69 Uo. „dieweil dann Eur Gnade Jeder zeit den armen verdorbenen handelsleuten so under den Erbfeinden wonen, mit gnaden zuerscheinen geneige..." 307
