Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Az Edlasperg-ügy (A magyar kereskedők bécsi kapcsolatai a 16. század első felében)
Az Edlasperg-ügy a börtönbe, ha erre okot ad.60 1549. december 13-án négy bécsi polgár kezességére Pressler is szabadlábra került.61 A vádlottak személyes sorsánál nem kevésbé volt fontos a kamarai hatóságok számára, miként tudják megnyugtatni az ügyben érintett magyar kereskedőket, s biztosítani az állatfelhajtás zavartalanságát. Miként az 1545. évi vámszabályozásból és az azt követő intézkedésekből kiderült, a Kamara a rendelkezések szigorításával, a vámtételek emelésével a kincstári érdek maradéktalan érvényesítésére törekedett. Szem előtt tartva azt is, hogy a marhakereskedőket a lehető legkevésbé riasszák el az ismert és megszokott piacoktól és utaktól s ily módon ne veszélyeztessék Bécs és környéke húsellátását. Ezek a megfontolások az Edlasperg-ügyben sem játszottak kisebb szerepet. Mindehhez az adott időpontban a kamarai tisztviselőknek figyelembe kellett venniük, hagy éppen 1548 tavaszán a szarvasmarha-felhajtás a bécsi piacon jelentősen visszaesett. 1547-1548 fordulóján olyan kemény és hideg tél volt ugyanis, hogy a fagy, a víz- és takarmányhiány következtében az állatok teljesen leromlottak és tulajdonosaik még áprilisban sem tudták eladható állapotba hozni a csordákat. A magyaróvári főharmincados leghamarabb a májusi (Orbán-napi) vásárra jósolta a felhajtás erősödését.62 Ilyen előzmények után a húshiány ismételt felidézése és a kereslet-kínálat egyensúlyának tartós felborítása bizonyára megfontolandó volt. Az Edlasperg elfogatását elrendelő 1549. január 10-i uralkodói mandátum ugyan intézkedett az ügyben érintett magyar kereskedők névsorának összeállításáról és a Magyar Kamarának történő megküldéséről is, de egyúttal egy Generalmandat közzétételét szorgalmazta az általános bűnbocsánatról. Annál is inkább, mert több kereskedő azonnal felhagyott a kereskedéssel, és ez a kincstári jövedelmek csökkenése mellett máris húshiányhoz vezetett.63 Az Alsó-ausztriai Kamara tanácsosai, talán éppen a konkrét események ismeretében, egy válaszul beadott szakvéleményben a Generalmandat kiadása helyett „bizalomkeltő gesztusokat" javasoltak. Ilyen lett volna elsősorban Thököly Sebestyén szabadon bocsátása és a reá csempészés miatt kirótt büntetés elengedése, a további szabad kereskedés biztosítása. („íme die Hantierung sicher zu treiben erlauben.") Ezzel — írták a kamarai tanácsosok — minden másnál nagyobb bíztatást adnának a tőzséreknek ügyleteik folytatásához.64 A hol gyulai, hol debreceni lakosként jelölt Thököly Sebestyén — aki az időrendi adatok alapján a történetírás által számon tartott Thököly Sebestyénnel 60 Uo. RN 18. 465. Az uralkodói döntést megelőzően érkezett be, 1549. június 11-én, a Kamarához Edlasperg részletes vallomása a kérdőpontokra, valamint a vagyonáról készített részletes becslés. 61 Uo. RN 18. 470. és Gedenkbücher. Bd. 63.175-176. 62 ÖStA HKA NOHA F 26/a. RN 51/1. 78-80. 63 ÖStA HKA NÖKA RN 17.191., 201-202. 64 Uo. RN 17.187-188. 305
