Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Az Edlasperg-ügy (A magyar kereskedők bécsi kapcsolatai a 16. század első felében)
Gecsényi Lajos arról, hogy Tábor János a Kulak István bécsi kereskedőnél lévő pénze terhére 200 forintot rendelt vejének, Sebastian Schrantznak.56 A vallomásokból kiderült, hogy Edlasperg néha kifejezetten utasítást adott beosztottjainak a szabálytalan eljárásra vagy annak elősegítésére. A magyaróvári Vég János, amikor bajba került, mert nem a piacon adta el állatait, Schwarzzal Edlasperghez ment. O — mondván: „ez egy szegény jó ember" — továbbküldte az ausztriai helytartó ellenőreihez, ahol Schwarz hamis tanúvallomására sikerült az ügyet elintézni. Edlasperg azonban a beígért 32 tallér helyett csak 12 tallért kapott tőle. A vizsgálat során megállapított tényekkel szemben az egykori piacfelügyelő arra hivatkozott, hogy nem a saját hasznát kereste, hanem öreg ember lévén, beosztottai befolyása alatt cselekedett, keresztényi könyörületből, hogy a szegény magyarokon segítsen. Az okozott kárt, az elmaradt kamarai bevételek nagyságát nem lehetett pontosan megállapítani. A Kamara 30 000 forintos kárról beszélt, míg Edlasperg családja 6000 forintot tartott reálisnak. Számukra korántsem volt mindegy, hogy a tekintélyes Edlasperg-vagyonból, amelyet adósságok is terheltek, mennyi marad meg. Kapcsolataik segítségével valóban sikerült az összeget mérsékelni s végül 2000 forintot fizettek a kincstárnak.57 A jóval szerényebb vagyonú, beosztott Presslernek ezzel szemben 600 rajnai forintot kellett megtéríteni.58 A pénzbüntetések már a vádlottak elleni ítélethez tartoztak, amelyre az alsó-ausztriai kormányzat 1549. május 20-án tett javaslatot. Eszerint Edlasperg bűnössége (megvesztegetés elfogadása, a kamarai bevételekben nagy kárt okozó csempészés és csalás elősegítése) a tanúvallomások és önvallomása alapján kétségtelen. Érdemei azonban most is méltánylásra találtak és a tartományi vezetők élete meghagyását kérték, ami életfogytiglani fogságot jelentett. Segédje, Pressler javasolt büntetése ugyancsak életfogytiglani börtön lett, míg Schwarznál figyelembe vették, hogy döntő szerepet játszott a csalás leleplezésében. Ezért az országból való örökös kiutasítását javasolták. Mindenki más számára, aki belekeveredett az ügybe, általános kegyelmet kell hirdetni — javasolták az alsó-ausztriai tisztviselők.59 Az ítélet szövege nem maradt fenn az iratok között. Ferdinánd király 1549. június 20-án Prágában kiadott rendeletével engedélyezte, hogy Edlasperget elbocsássák a Burg börtönéből és veje, Sebastian Schrantz házában töltse házi őrizetét annak kimondásával, hogy bármikor visszaszállítható 56 Uo. Kulak István 1542-ben is bécsi lakosként szerepelt a harmincadlistákon. Ld.: EMBER Gy.: Külkereskedelem, i. m. 515. 57 ÖStA HKA NÖKA RN 18. 464., 478-479. J. B. Pacheleb folyamodványa. A büntetéspénzt a Burg építésére fordították. Ld.: Uo. Gedenkbücher. Bd. 63. 270-271. 58 Uo. RN 18. 625v. Az összeg rávezetve a beadvány hátoldalára. “ Uo. RN 17. 876-877. 304
