Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Az Edlasperg-ügy (A magyar kereskedők bécsi kapcsolatai a 16. század első felében)
Az Edlasperg-ügy engedélyezte, hogy Nagyszombatba utazzék és ott a városhoz közeli piacon Sánta Ambrus közvetítésével megvásároljon 700 jó minőségű hízott marhát (Hauptvieh).54 Szemmel láthatóan állandó ügyfelekről és kialakult vesztegetési gyakorlatról volt szó. Ezt mutatja Hans Schwarz tolmács vallomása Thököly Sebestyén, illetve Pressler és Edlasperg kapcsolatáról. Amikor Schwarz a Thököly által elkövetett visszaéléseket jelentette, Edlasperg azt mondta: „te új vagy", azaz: nem ismered a helyzetet. A kereskedők tudták, hogy mikor kell Presslerhez fordulni, aki mint a piacfelügyelő közvetlen munkatársa, az előre lepecsételt és aláírt „járatleveleket (Geleitzettel) kezelte. O segített a magyarországi harmincadosok- nak az eladott állatok után járó harmincad-tartozások behajtásában, és ha szükséges volt, hiányaik eltüntetésében is. Mindezért rendszeresen ajándékokat kapott tőlük. Ily módon derült fény arra, hogy Wolf Weiss rajkai har- mincados Pressler segítségét kérte szabálytalanul vezetett harmincadnaplói kiegészítéséhez és annak utólagos megállapításához, hogy tulajdonképpen hány kereskedő haladt át a vámján. (A vámcédulát kiadta, de naplójában nem jegyezte fel a nevet és az árumennyiséget, Pressler az általa beszedett cédulák alapján állította össze a listát és adta át Weissnek.) Schwarz szintén az adósságok behajtásában működött közre. Mindezekért Pressler 40 tallért és a felesége számára egy ruhaanyagot, Schwarz egy lovat, vadat és gyümölcsöt kapott. A kép egészéhez tartozik, hogy Pressler, aki már két korábbi piacfelügyelő alatt is szolgált, teljes bizalmat élvezett és senki nem ellenőrizte. Schwarz több nyelven beszélt és előzőleg egy magyarországi harmincadhivatalban dolgozott. Minden bizonnyal személyes ismeretségei alapján mutatta be a kereskedőket Edlaspergnek és gyakran közvetítette ajándékaikat is. Több alkalommal megbízták csempészési ügyek kivizsgálásával, ilyenkor mindig szabályosan járt el és behajtotta a kiszabott büntetéseket. Ami az ajándékokat, megvesztegetéseket illeti, Edlasperg piacfelügyelő nem volt válogatós; legalábbis nincsen nyoma annak, hogy bármit visszautasított volna. Különösen szívesen fogadta azonban a bizonyára különlegességnek számító keleti (török és „rác") szőnyegeket és takarókat. Olykor az ajándékozás konkrét oka sem világos; lehet, hogy csupán jóindulatának megszerzéséről volt szó. Szakács Mátétól például egy régi, arannyal átszőtt ruhadarabot kapott, noha semmi dolga sem volt vele. Edlasperg maga is megjegyezte, hogy a ruha egyedül miseruhának lenne jó, de „a parasztok között" ilyennek nem tudja hasznát venni. Ennek ellenére átvette az ajándékot.55 Más alkalommal tudomása volt 54 A Nagyszombat melletti piac helyéről Gregor Lichtenwalder közvetítő kereskedő (Unterkeuffel) így vallott: „... auf derm Marckht [...] zu der Waag drey meil minder Diernna" ÖStA HKA NÖKA RN 17. 856v. Sánta ebben az üzletben egy másik nagyszombati kereskedővel, Szentpáli Ferenccel működött együtt. 55 ÖStA HKA NÖKA RN 17. 830. („ain állté abgeschabne Raczische lannge hussakhen mit gulden pluemben"). 303
