Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Az Edlasperg-ügy (A magyar kereskedők bécsi kapcsolatai a 16. század első felében)
Gecsényi Lajos tőzséreknek és ők újabb csordát vagy nyájat hajthattak fel a tulajdonképpen már érvényét vesztett schédával. A vallomásokban az összejátszásnak és csalásnak minden formája felbukkant, természetesen a megvesztegetésként átadott összegek és tárgyak megnevezésével.52 Balázs deák 100 ökröt schéda nélkül hajtatott, 10 tallért és 3 magyar forintot adott; Tábor Benedek 75 ökröt schéda nélkül hajtatott, fiatal csikót adott; Gál György Gyuláról 1547-ben két ízben összesen 250 marhát schéda nélkül hajtatott, 12 tallért, „rác" takarót, egy lovat (22 1/2 forint értékben) adott; Vég János Magyaróvárról 100-100 ökröt hajtatott egyetlen cédulával, 6 tallért és egy „rác" takarót adott; Prugi Pál Mosonból három ízben 100-100 marhát hajtatott cédula nélkül, 24 magyar forintot adott; Tarczy Albert Pozsonyból 1548-ban 1200 juhot hajtatott cédula nélkül és 100 ökör céduláját visszakapta, a vesztegetési összeg ismeretlen; Thököly Sebestyén (debreceni, ill. gyulai lakosként jelölve) 200 marhát cédula nélkül, 3x100 marhát pedig egy cédulával hajtatott, 10 tallért és két lovat adott; Cirka Imre és István győri lakosok 1547-ben 300, 1548-ban 312 marhát hajtattak cédula nélkül, 12 magyar forintot és egy darab „machei"53 textilanyagot adtak; Sánta Ambrus 300 marhát hajtatott cédula nélkül, 10 tallért adott; Sóvágó Gergely két gulya barmot hajtatott egy cédulával, 10 tallért adott; Tóth György 225 ökör céduláját visszakapta, 40 forintot adott; Mészáros István és Gastgeber Sixtus 115 ökör céduláját visszakapták, 20 forintot adtak. Tábor János Nagyszebenből 1547-ben 200 ökröt a legelőn adott el, 24 tallér és 4 ökör volt az „ajándék". 1548-ban a himbergi legelőn Jobst Furtner nürnbergi nagykereskedő megbízottjával kötött üzletet, s amikor emiatt feltartóztatták, 200 forintot adott a piacfelügyelőnek. Vég János 100 marhát adott el hasonló módon és 10 tallérral vesztegette meg a piacfelügyelő embereit. Nótárius János Erdélyből 1546-ban 300 marha legelőn történt áruba bo- csájtásáért igencsak sokat, 32 aranyat és egy nagy faliszőnyeget, míg Vässl Merten vagy Uhely Márton 100 ökör eladásakor darutollakat, magyar kést, 2 szőnyeget és 1 takarót adott. Voltak egyedi ügyek is, ahol a tőzséreknek szükségük volt a piacfelügyelő és emberei jóindulatára. Szőcs Benedeknek sok problémája akadt a különböző hatóságokkal, ezek elintézésében Edlasperg volt segítségére. Hálából egy szőnyeget, halat, gyümölcsöt és narancsot adott neki, majd egy rokonával egy darab „machei" anyagot küldött a számára. Az ulmi, augsburgi, nürnbergi német kereskedők, akiknek tilos volt Magyarországra utazni marhavásárlás céljából, ugyancsak vesztegetéssel jutottak ilyen engedélyhez. Christoph Lincknek, aki egy nürnbergi kereskedő megbízásából járt el, Pressler a piacfelügyelő segédje 52 A vesztegetések „menetét" és részeseit Schwarz, Pressler és Edlasperg vallomásai tárták fel. Ezek az ÖStA HKA NÖKA RN 17. és 18. csomóiban találhatók. RN 17. 171-173., 821-840., 845-852., 854-874. RN 18.617-620. 53 A „machei" vagy „macheya" perzsa eredetű gyapjúanyag. ENDREI WALTER: Patyolat és posztó. Bp., 1989.136-137. A magyar kereskedők bécsi szállításainak gyakran előforduló tétele. 302
