Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Az Edlasperg-ügy (A magyar kereskedők bécsi kapcsolatai a 16. század első felében)
Az Edlasperg-ügy ben letartóztatták, mint gyanúsítottat.4? A további kihallgatások nem hagytak kétséget Edlasperg bűnösségét illetően, ezért 1549. január 10-én Ferdinánd király elrendelte elfogatását és vagyona zár alá vételét. Ez azonban — legalábbis ami a letartóztatást illeti — korántsem bizonyult egyszerűnek, mert az alsó-ausztriai tartományi almarsall emberei sem a Lugecken fekvő házában, sem a schwechati malmában nem találták meg Edlasperget. Barátai, rokonai figyelmeztetésére megkísérelt Magyarország irányába menekülni. Útközben, Ebenfurt táján tartóztatták fel és szállították vissza Bécsbe, a Burg börtönébe. Ezzel az eljárás új lendületet vett.49 50 Schwarz, Pressler és Edlasperg önként tett vallomásaiból és a kihallgatásaikról készült feljegyzésekből fokozatosan kibontakozott az 1546-1548 folyamán (talán már korábban is) kialakult széleskörű összefonódás a piacfelügyelő és beosztottai, illetve a magyar kereskedők között, ami állandó megvesztegetésen alapult. A visszaélések különböző formái szorosan kapcsolódtak egymáshoz. A magyarországi harmincadok elkerülésével felhajtott, csempészett marhát valójában már nem lehetett legalizálni és a piacon szabadon eladni. Ha mégis behajtották a csordát a piac- vagy vásártérre, akkor ez csupán a piacfelegyelő és emberei hozzájárulásával történhetett, ami egyet jelentett megvesztegetésükkel. Más esetben a csempészett állatokat el sem hajtották a piactérig, hanem útközben a legelőn értékesítették. A legelőn történő eladásnak azonban így is volt előnye, mert a piaci rendtartás szabályait nem kellett betartani. Ilyenkor is nehéz volt a tisztviselők éberségét kijátszani, tehát ismét csak a jóindulatukért kellett folyamodni. Ezek a szabályok előírták, hogy reggel 8-9 óra között a mészárosok elővételi joggal rendelkeznek, egy-egy vevő csupán egy órát alkudhatott, a vételárat csak a piacfelügyelő előtt lehetett megfizetni a harmincadcédula leadása után, és az ő engedélyével volt szabad a piacteret elhagyni. Ez utóbbi előírás olykor 1-2-3 napos várakozást is okozhatott. Érthető, hogy a piactéren és a piac idején kívül valójában nemcsak a csempészett állatokat, hanem a szabályosan harmincadoltakat is árulták az egy tételben, kedvező áron vásárló német kereskedőknek.51 További lehetőség volt a csalásra — a modern jog meghatározásával élve: annak „minősített esetére" —, ha a leadott harmincadcédulákat visszaadták a 49 Uo. 176r. A jegyzékben szereplő személyek közül Tábor Jánosról nem állapítható meg, hogy azonos e az 1542. évi harmincadlistán csak behozatallal szereplő székesfehérvári Tábori Jánossal. Ld.: EMBER G Y .: Külkereskedelem, i. m. 527. Nótárius János 1546-ban váradi lakosként szerepelt. GecsÉnyi L.: Kelet-magyarországi kereskedők, i. m. 34. Takács Tamás 1548-ban az Alsóausztriai Kamarától zár alá vett pénze feloldását kérte. ÖStA HKA NÖKA Protokolle. Bd. 19. 154. 1551-ben viszont Pozsonyban tett tilalmat két másik marhakereskedő pénzére. AMB PVL Verbotsbuch. Bd. 1. 73. Hartyáni Imre 1552 decemberében ugyancsak Pozsonyban tűnt fel, ahol Nyilasi Imre nagyszombati kereskedő 912 forint adósságra tett vele szemben tilalmat. Uo. Verbotsbuch. Bd. 1. 89. 5» ÖStA HKA NÖKA RN 17.187-194., 211-202. 51 Geschichte der Stadt Wien, i. m. Bd. IV. 564. A bécsi piacok rendje azonos volt a másutt is érvényes szabályokkal. 301
