Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Az Edlasperg-ügy (A magyar kereskedők bécsi kapcsolatai a 16. század első felében)
Az Edlasperg-ügy hogy az esetleges ellentmondásokat leleplezzék; az állandóan nyitva tartó kapuknál (Burgtor és Stubentor) csak az oldalsó bejáratokat és a hozzájuk tartozó csapóhidakat hagyták nyitva, a Stubentornál a vámos mellé megfelelő őrséget rendeltek.21 A város állásfoglalását 1543. december 8-án az alsó-ausztriai helytartó, a kamarai tanácsosok és haditanácsi tagok is megerősítették. Jelentésükből kiderül, hogy a tervezett új piac helyéül Győr térségére gondoltak, azaz arra a vidékre, amelyet a Magyarországra utazó osztrák mészárosok és kereskedők még könnyen elérhettek, amelynek kereskedelmi hagyományai voltak, s ahol — nem utolsó sorban — a közelben marhák tartására alkalmas legelők feküdtek.22 Miután nincs nyoma más intézkedéseknek — a fenti szabályok néhány évre bizonyára beváltak. 1547 januárjában azonban újabb szigorításokra került sor. A január 20-án kibocsájtott pátens hivatkozott Niklas Salm gróf jelentésére az előző év nyarán Bécsben megfordult, kereskedőnek „álcázott" nagyszámú török alattvalóról (bizonyára a megszállt magyarországi területekről érkezett személyekről), akik zömmel a Stubentor (a város keleti kapuja, ahová a magyarországi utak betorkolltak) közelében, egy, a magyarok által látogatott utcában tartózkodtak. A hasonló „beszivárgások" megakadályozására a török alattvalókat kitiltották a városból és állandó tartózkodásra a Stubentor előtt fekvő elővárosba (Landstrasse) utasították őket.23 Az intézkedés részben megismételte az 1543 óta érvényben lévő szabályokat, részben újakkal egészítette ki azokat. Ezek közül a legfontosabb az volt, hogy az idegeneknek, akik ügyeik intézésére rövid időre a városba jöttek, a kapuknál tolmácsot kellett fogadniuk és csak ezek kíséretében közlekedhettek. A növekvő veszélyre való tekintettel megerősítették a lőporraktárak őrségét és megtiltották idegenek belépését az újonnan épült Arzenálba,24 A kitiltás és a kötelező tolmácsfogadás jelentősen megnehezítette, illetve megdrágította a kereskedők tevékenységét, bevásárlásaikat, kapcsolattartásukat üzletfeleikkel. Ezért 1548. augusztus végén a váradi és debreceni kereskedők nevében Ember Tamás, Fejér/Weiss Bálint, Bakoczy Péter és Vass Antal tiltakozott a 21 ÖStA HKA NÖKA RN 12/2. 89-94. Idézi: TakáTS SÁNDOR: A magyar tőzsérek és kereskedők pusztulása. Uő: Szegény magyarok, i. m. 145. 22 ÖStA HKA NÖKA RN 12/1. 96-99. 14.; TAKÁTS S.: A dunai hajózás, i. m. 170-171. A bécsi marhapiac kitelepítésének gondolata még többször felvetődött a 16. század folyamán. 1562-ben, amikor a „török" és „rác" kereskedőket ismét nem kívánatossá nyilvánították Bécsben, az új piacot a Vág mellett, Szered és Gutta között akarták létrehozni. ÖStA HKA NOHA F 26/a. RN 51/1. 319-321. A bécsi piacot a hódoltsági marhakereskedőktől végül az 1580-as években a győri piac létrehozása mentesítette. 23 Quellen zur Geschichte der Stadt Wien. I. Abt. II. Bd. Regesten aus in- und ausländischen Archiven mit Ausnahme des Archivs der Stadt Wien. Wien, 1896. 60. No. 1415. A jelentés szerint: „... vornemlich in einer Gasse nahe dem Stubenthore, wo meist Ungarn verkehren." A Landstrasse (Bécs III. kerületének része) ettől az időtől kezdve a magyarországi marhakereskedők állomáshelye, ahol a piacok és vásárok idején laktak, üzleteiket kötötték. Erre utal az Ungarngasse utcanév is. 24 Uo. 295
