Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)

Az Edlasperg-ügy (A magyar kereskedők bécsi kapcsolatai a 16. század első felében)

Gecsényi Lajos

elmenekült fehérvári marhakereskedők kértek felmentést az új vám alól — eredménytelenül.10 Egy augusztus 31-én Prágában kiadott és Georg Walterskirchen magyaróvári főharmincadoshoz küldött parancs általánosságban is megokolta az elutasításokat. Alogwitz (?) Lajos, Tarczy Albert és más elűzött fehérvári polgárok kérését a király azért nem tudta teljesíteni, mert igen sokan kértek már mentességet, és így elhatározták, hogy az ilyen irányú kéréseket elutasítják. Figyelembe vették azonban a fehérvári kereskedők ügyük kedvező elintézéséért kifejtett fáradozásait (Regensburgba is elutaztak az uralkodó után), s ezért 200 forint személyre szóló (azaz: át nem ruházható) kedvezményben részesítették őket.11 Elutasításra találtak ezzel szemben Hegedűs Gergely és Sóvágó Gergely, akik a töröktől elszenvedett káraikra való tekintettel 291 marhára kértek mentességet, továbbá Szalay Antal, Lados Pál és Sánta Ambrus kérvényei.12 Sőt, 1546 szeptember elsején Ladislaus von Edlasperg bécsi piacfelügyelő utasítást kapott a bécsi és az egykori fehérvári, illetve pesti tőzsérek korábbi — 1542 táján keletkezett — adósságainak felderítésére és behajtására.13

Miután a mentesítések iránt benyújtott folyamodványok csak elvétve bizonyultak eredményesnek, megnőtt a vámszabályok kijátszására irányuló próbálkozások száma. Ezek általánossá vált gyakorlatát a Bécsből Magyarországra irányuló importforgalomban az egyazon áruszállításoknak a bécsi mázsaházban és a magyarországi harmincadokon történt vámolásról készített 1546. évi jegyzékek bizonyítják.14 Az itt napvilágra került óriási eltérések, amelyek fakadhattak az áruvizsgálat lazaságaiból (harmincadokon), a vásárolt árucikkeknek titkos kerülő utakon való szállításából és a harmincadosok megvesztegetéséből, az új rendszer számos gyenge pontját fedték fel. Ezek megszüntetésére a Kamara az intézkedések egész sorát bocsátotta ki.

1547. szeptember 13-án a piacfelügyelőhöz és az alsó-ausztriai helytartóhoz küldött parancs a harmincadcédulák összegyűjtéséről és az eladatlanul maradt marháknak a magyarországi legelőkre történő visszahajtásához szükséges kísérőcédulák kiállításáról rendelkezett. Előírta, hogy a csordákat le kell számolni és ezt összevetni a schédán szereplő adatokkal, beleértve az ökrök, bikák, tinók, borjak pontos megoszlását. Gyanús esetekben az állatokat tilalom alá kellett helyezni és az ügyről jelentést kellett tenni. A regisztereket, ahová az állatok mennyiségét bejegyezték, negyedévenként a Kamara vette át.15 Egy 1547. november 17-én keltezett nyílt parancs elrendelte, hogy a kereskedők kizárólag azokon a Bécsből Pozsony és Magyaróvár felé vezető

i° Uo. Bd. 15. 2., 55., 72.

11 ÖStA HKA Gedenkbücher. Bd. 384. 293.

12 ÖStA HKA NÖKA Protokolle. Bd. 15. 3., 42.

13 Uo. 97. Sajnos az irat és melléklete, a kereskedői névsor nem maradt fenn.

u GECSÉNYI Lajos: Kelet-magyarországi kereskedők a nyugati távolsági kereskedelemben 1546- ban. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve, 18. Szerk.: Gazdag István. Debrecen, 1991. 26-27.

is ÖStA HKA Gedenkbücher. Bd. 385. 39v-40r.

292