Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Az Edlasperg-ügy (A magyar kereskedők bécsi kapcsolatai a 16. század első felében)
Az Edlasperg-ügy lélt és elvámolt áruk kísérőcéduláit a magyar határon szedték el a kereskedőktől.5 Ily módon — szemben az osztrák tartományok és a Magyar Királyság vámügyének korábbi teljes különállásával — lehetséges volt nemcsak a vámfizetés, de a csempészés, a vámosok és kereskedők esetenkénti összejátszásának a korábbinál lényegesen hathatósabb ellenőrzése is. Az 1545. évi szervezeti reformok együtt jártak a vámtételek első általános szabályozásával. Több mint 300 árucikkre meghatározott, éspedig az előző évekhez viszonyítva számottevően megemelt vámot vetettek ki. A leggyakoribb magyarországi exportcikk, a szarvasmarha és a ló után darabonként — a korábbi, egyes helyeken 40, másutt 60 dénár helyett — 1 forintot, a tehén után 60, a tinó után 40 dénárt kellett fizetni. Száz darab ökörbőr harmincadja 2 forint helyett 3 forint lett. Az emelés természetesen a Bécsből Magyarországra szállított iparcikkekre, így a posztófélékre, textíliákra, ruházati cikkekre, fém-, papír- és üvegárukra, továbbá az élelmiszerekre (déligyümölcsök) is vonatkozott,6 s ezzel különösen súlyos csapást mért a mindkét irányban tevékenykedő nagykereskedőkre, akiknek működését meghatározónak és jellemzőnek tartjuk a nyugati kereskedelmi kapcsolatok egészére, azaz mind az élőállatexportra, bőrexportra, mind az iparcikkek importjára. Ezért indokolt az export-importot érintő vámszabályok és vámtételek együttes vizsgálata.7 Az új rendelkezések végrehajtása érthetően arra ösztönözte a kereskedőket, hogy egy-egy egyedi esetben legális úton is megkíséreljenek felmentést kapni a magas vámok alól. Még 1546-ban is több erre vonatkozó folyamodványt nyújtottak be, ámde ezek csupán kivételesen jártak eredménnyel. 1546. március 20-án a forrásokban gyakorta előforduló nagyszombati tőzsér, Sánta Ambrus kért és kapott — különböző okok miatt bekövetkezett kárai enyhítésére — 600 forint erejéig vámmentességet az ország déli részéből kihajtott állataira.8 Május 10-én viszont egy királyi parancs elrendelte, hogy a hagyományos Fertő-tó melléki teleltető, feljavító legelőkön található állatok után akkor is fizessék meg a harmincadot, ha azokat a rendelet életbelépése előtt vásárolták.9 Július 5-én, augusztus 13-án és 26-án a török megszállás elől 5 ÖStA HKA Gedenkbücher. Bd. 385. 5. Acsádynál február elsejei dátummal fordul elő: Acsády I.: i. m. 130-132.; Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp., 1946. 211. 6 Acsády I.: i. m. 152. 7 A kivitelben és behozatalban egyaránt érdekelt kereskedőkre az 1542. évi harmincadjegyzékekben is több példa akad: EMBER Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén. Bp., 1988. 556. Többek között Paur János, Sánta Ambrus, Klee Mihály, Garai Demeter. Az 1542. ési jegyzékekben Garai Demeter nagykereskedő mérlege inkább a behozatal felé billen. 1546-ban viszont Dreyling Tamás pozsonyi kereskedővel és más társaival 1500 ökröt hajtatott Sziléziába: ÖStA HKA Gedenkbücher. Bd. 386. 65., tehát erőteljesen jelen volt a kivitelben is. 8 Uo. Bd. 384. 261-262. » ÖStA HKA NŐK A Protokolle. Bd. 14.148. 291
