Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Az Edlasperg-ügy (A magyar kereskedők bécsi kapcsolatai a 16. század első felében)
Gecsényi Lajos pénzt, Magyaróváron és filiáléinál harmincadot fizettek,3 akkor igazán nem csodálkozhatunk, ha a kereskedők megkísérelték elkerülni a vámokat (a legelőket és itatóhelyeket nem lehetett), „contrabandálni", azaz elszöktetni a marhát, egyszerűbben mondva: csempészni. Esetleg megvesztegetni a vám- és harmincadtisztviselőket, legyenek elnézőbbek. Már Takáts Sándor kutatásait megelőzően Acsády Ignác is számos esetet sorolt fel I. Ferdinánd pénzügyeiről írt munkájában a harmincadosok és a kereskedők összejátszásáról. A legnagyobb méreteket ezek közül az 1560-ban a Vág-vidéki harmincadosok elleni eljárás során felfedett ügy öltötte, amikor hat személyt helyeztek vád alá és évek múltán két (igaz, végre nem hajtott) halálos ítélet is született. Az Acsády által ismertetett ügyben szereplő tisztviselők éveken át folytatták visszaéléseiket s tetemes haszonra tettek szert. Nemcsak borravalót fogadtak el s hunytak szemet ennek fejében a vámolásra be nem jelentett áruk felett, hanem egy-egy harmincadcédulát olykor három-négy alkalommal is visszaadtak a tőzséreknek, akik ugyanannyiszor hajtottak ki ismét állatokat, immár fizetés nélkül. Nem volt ritka az sem, hogy értékesebb áruk helyett gyengébb minőségűeket jegyeztek be a vámnaplóba, illetve a harmincadcédulára. Szarvasmarhák esetében az ökröket tinóként, a bikákat harmadfű állatként regisztrálták.4 A korrupció gyors elharapódzása — bár bizonyára sohasem volt benne hiány — szemmel láthatóan a harmincadügy 1545. évi átfogó szabályozása után következett be. Erre az időre az ország középső részei szilárdan török fennhatóság alá kerültek, az ottani harmincadhivatalok (budai, fehérvári) megszűntek. A nyugati külkereskedelem ellenőrzése szükségessé tette a harmincadhivatalok rendszerének átszervezését. A Habsburg uralkodó alatt kialakuló egységes magyarországi és ausztriai (pontosabban alsó-ausztriai) pénzügyi adminisztrációnak megfelelően lehetővé vált a vámeljárást kísérő hivatali folyamat szabályainak egységesítése, különböző pontjainak összekötése; nem utolsó sorban az Alsó-ausztriai Kamara hatáskörébe vont magyaróvári harmincadcsoporton keresztül. Miként az 1545. január 28-án Prágában kiadott királyi mandátum rögzítette, a magyar harmincadokon áthaladó kereskedő, miután árui után megfizette az illetéket, igazolást (scheda tricesimalis) kapott, ami azonban nem csupán egyszerű nyugta volt, hanem az áruk felsorolását is tartalmazta és így mintegy szállítólevélként is funkcionált. Az áruk nevét és mennyiségét a harmincados a saját regisztrumába is bevezette. Az Ausztriába és Morvaországba kiszállított áruk schédáit ezután az ottani piacfelügyelő (Handsgraf) összeszedte és havonta egy alkalommal megküldte a pozsonyi Magyar Kamarához egyeztetésre. Ellenkező irányban hasonló eljárás volt érvényben: a bécsi Mázsaházban (Waaghaus) megszem3 A felsorolás az 1560-as években készített kimutatások és jelentések alapján készült. Ld. ÖStA HKA NOHA F 26/a. RN 51/1. 263-268., 276-277.; RN 51/2. 570-571. Győrtől Bécsig egy pár ökör ára 8 forint 10 krajcár 2 dénárral emelkedett. 4 ACSÁDY I.: i. m. 144-148. 290
