Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Bécs és Magyarország kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a 16-17. század fordulóján
Gecsényi Lajos Az utazások évszakonkénti megoszlása eltérő. A nagyszombatiak, pozsonyiak és bécsiek, ha kevesen is, de már az év első hónapjaiban is utaztak, a debreceniek, váradiak és kolozsváriak viszont ebben az időben egyetlen alkalommal sem voltak úton. (Láttuk, hogy hasonló évszakban 1603-1604-ben a szárazföldi úton Köpcsénynél vámoltattak, talán így volt ez 1615-ben is). Számukra, miként a többség számára is, a Dunán a harmadik és a negyedik negyedév volt a csúcs- időszak. A szállítások jellemzője, hogy több kereskedő állt össze egy-egy alkalomra és közösen egy hajón fuvaroztatták áruikat. Az pedig nyilván magától értetődő volt, hogy általában a nagyobb távolságokon egy irányba utazó kalmárok társultak ily módon. Csupán jelzésként említünk erre néhány példát. 1615. márciusában 4 kassai és 1 eperjesi, májusban 3 kolozsvári és 3 váradi, 2 kassai, 2 lőcsei, 2 eperjesi; szeptemberben 1 kassai, 2 debreceni, 8 váradi, 1-1 bátori és káliói, 5 váradi; októberben 6 kolozsvári, 8 debreceni és 1 rozsnyói, 6 bátori és 1 váradi; novemberben 11 kolozsvári és 1 nagyszebeni csomagjai voltak egy-egy hajón. Nemcsak a költségek lettek ezzel kisebbek, de a biztonság is növekedett, hiszen a partraszállás után bizonyára együtt folytatták útjukat. A vámos azt is külön feljegyezte, ha a bécsi kereskedők együtt pozsonyi vásárra utaztak, mint ez márciusban, májusban és augusztusban történt. Az elszórtan előforduló konkrét árumegjelölésekből és elsősorban a tároló eszközök (hordó, láda), csomagolási formák (bála, vég) megjelöléséből arra következtethetünk, hogy a meghatározó tömegáru a fa, vas és só mellett az importcikkek összetétele azonos volt a Köpcsénynél szállított árukéval. A nagy- szombati Borra János egyik útján 20 q vasárut („stachel"), 18 q rövid és hosszú vasat, 14 q sinvasat, xh q „fekete bádogot", 3 láda szöget, 3 hordó kést, 2 hordó nürnbergi árut, 5 hordó kisebb fajta szövetet (vám: 1 fi 4 sch 3 d), a pozsonyi Karner Dániel 45 q rövid vasat, 4 hordó fűrészt, 1 hordó kaszát, 1 hordó sarlót, 1 köteg fenőkövet, 2 láda szöget (vám: 2 fi 4 d) vitt. A pataki Szegedi Lőrinc itteni viszonylatban magas vámot (5 fi 3 sch 26 d) fizetett 6 hordó gyolcsért, 1 hordó fűrészért, 3 mázsa vasáruért („Stachel"), 1 csomag fenőkőért, 4-8-1 különböző típusú hordóban tárolt áruért. A kolozsvári Kiettinger Bertalan egyebek mellett 2 kis hordó gyógyszert („apotheckerey"), Váradi Miklós 1 mázsa pamutfonalat, 7 hordócska gyolcsot, 1 hordó fűrészt, 15 nagyobb és 2 kisebb bála árut (vám: 4 fi 6 sch 20 d) vallott be a vámszedőnek. A váradiként regisztrált Duskás András 4 q vasárut („Stachel"), 2 hordócska gyolcsot, 3 bála és 2-2 nagyobb, ill. kisebb hordó árut (vám: 1 fi 2 sch 24 d), Jörg György ugyancsak 4 q vasárut („Stachel"), 2 hordó fűrészt, 1 csomag fenőkövet, 2 hordócska gyolcsot és 8 bálát (vám: 1 fi 7 sch 26 d) vitt át a vámon. A kirótt vám összege egyébként az esetek többségében nem érte el az egy forintot és a legmagasabb összeg sem haladta meg a hat forintot, ami nem feltétlen a szállított árumennyiség csekélységét vagy összetételét, hanem sokkal inkább a vámtételek alacsonyságát és differenciálatlanságát jelzi. A már említett személyeken kívül a nagybányai Mihály deák (5 fi 24 d) és Ötvös János (5 fi 2 d), a kassai Hödlsperger Adám (3 fi 2 sch 16 d), Reiner Menyhért (5 fi 3 sch 22 d), az eperjesi Gleich György (4 fl 1 sch 6 d), a debreceni Patai 284
