Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Bécs és Magyarország kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a 16-17. század fordulóján
Bécs és Magyarország János (1 fl 1 sch 14 d), Bornemissza György (1 fi 5 sch 20 d), a szatmári Micsgo István (1 fi 2 sch 22 d), a váradi Panekoti Péter (1 fi 2 sch 12 d), a kolozsvári Viczei Péter (5 fi 3 sch 22 d), Viczei Tamás (1 fi 3 sch 14 d), Kreutzer András (4 fi 5 sch 18 d), Rossack István (2 fl 1 sch 18 d), Csinati/Csanádi Antal (egy ízben 2 fi 24 d) és a gyakorta utazó nagyszombati Cseroti Lőrinc (4 fi 8 d) fizetettek egy forint feletti összeget. Az esetek számához képest valóban töredék. A többiek 1-1 hordóval, nagyobb vagy kisebb bálával néhány schillinget vagy dénárt róttak le. Igaz, számosán nem egy, hanem két-három-négy ízben tették meg az utat. Végül néhány, a folyón felfelé utazó bécsi kalmárról annyit, hogy hajóikon kisebb tételekben gabonát, zabot, gyümölcsöt, bort, mézet vittek. A petronelli vízivám 1615. évi jegyzékét — azaz a Magyarország felé irányuló szállítások egyik lehetséges keresztmetszetét — összevetve az 1616-1617. évi Maria Ellend-i útvám regiszterével, kiderül, hogy a kettő egybevág. A Maria Eilenden elvámolt kereskedők lakóhelyi megoszlása megfelelt a fentebb leírt csoportoknak, a megfizetett vámösszeget tekintve pedig a kolozsváriak az elsők között foglaltak helyet, megelőzve a pozsonyiakat.33 Ők és a debreceniek — miként az 1591-1593 közötti években is — viaszt és higanyt szállítottak Bécsbe. Joggal feltételezhetjük, hogy szárazföldi úton a császárvárosba vitt termékek ellentételeként visszaútban most is textíliát, vas- és szatócsárut importáltak. Az elmondottak mindenesetre tovább erősítik azt a képet — amely Bécsnek a magyarországi és erdélyi távolsági kereskedelemben betöltött szerepéről a 16. században kialakult. Különösen aláhúzva azt a tényezőt, hogy e kapcsolatok alapjában nemcsak békésebb, de a folyamatos háborús viszonyok között is léteztek. A jövőbeni vizsgálódások lehetséges fonala volna annak megállapítása, vajon továbbra is fennállt-e a közvetlen összefüggés az Ausztriába irányuló élőállat és bőrexportot, illetve az iparcikkek behozatalát lebonyolító kereskedők tevékenységében, miként erre a 16. század első feléből több példát ismerünk. 33 Vö. PlCKL, O.: Österreichs Stellung, i. m. 40., ahol önmagával is ellentmondásban a kolozsváriak közvetlen sziléziai kapcsolatainak elsőbbségéről ír. 285
