Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)

Bécs és Magyarország kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a 16-17. század fordulóján

Gecsényi Lajos

12. Pataki Péter, Várad

141,38

/V

—

13. Tánczos István, Debrecen

128,86

/V

—

14. Preen Bálint, Nagyszombat

125,66

/5/

6,30 /1/

15. Sötini Márton, Nagyszombat

125,28

/6/

55,26 /2/

16. Szőcs Pál, Debrecen132,20 /1/

17. Olasz János, Nagyszombat

120,90

/4/

181,20 /4/

18. Müller Bertalan, Kolozsvár

105,76

/VA fent mondottakkal összefüggésben a jegyzék adatai alapján fel kell figyelnünk a 3 nagyszombati (Cseroti, Olasz, Kalmár) és a pozsonyi Knofloch János 1604-es teljesítményére, hiszen Olasz és Kalmár növelte, Cseroti és Knofloch majdnem szinten tartotta a forgalmát. Miként másként, mint üzletkörük nagyobb stabilitása révén?

Az áruk főbb csoportjai — posztó, vászon, ruházati cikkek, fűszer, déli gyümölcs, egyéb élelmiszer, szatócsáru — azonosak voltak a 16. század '40-es és '50-es éveiben importált árukkal.24 Az 1546-os zurányi és az 1555-ös kassai harmincadjegyzékekhez képest azonban feltétlenül regisztrálnunk kell egy fontos változást. Ez pedig a közepes és a gyengébb minőségű német posztók választékának beszűkülése, több posztófajta eltűnése a behozatalból. Nem találkozunk a korábban oly gyakori rövid és hosszú nürnbergi, a dinckelspüli, a butzbacher, wörder elnevezésű fajtákkal. A tömegáru a karasia (930 darab) és a „kerntuch"25 (307 darab), a két olcsó vámtételű posztó lett. Mellettük az iglaui (182 darab) és a sziléziai (231 darab) jutott fokozott szerephez.26 Változatlanul forgalomban maradtak, sőt nőtt is a behozatala, a drágább angol és olasz eredetű posztónak (stamet, sarlach, gránát, skarlát, zimasan), a selyemszöveteknek (samet, da- maszt, tafota és ezek változatai) és a kiegészítő (díszítő) jelegű selyemanyagoknak. A vásznak között a szentgalleni eredetű „Gallerin" és „Handtgalerin" (580 darab) illetve a „Barchent" (508 darab) vezetett. Itt kell megemlíteni, hogy a tiszántúli és erdélyi kereskedőknél még mutatóban sem fordultak elő a pozsonyiaknál és nagyszombatiaknál megtalálható nürnbergi és ulmi vásznak, az olcsóbb „Kindl" és „Schadter" vásznak, a „Meixnischtuch"-nak nevezett posztó. Ezzel szemben a „huszárkalap" csakis felsőmagyarországi, tiszántúli és erdélyi

24 Az 1546-os harmincadjegyzékben szereplő árukra ld.: GECSÉNYI LAJOS: Kelet-magyarországi kereskedők a nyugati távolsági kereskedelemben 1546-ban. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve, 18. Szerk.: GAZDAG ISTVÁN. Debrecen, 1991. 30-31. old. Az 1555-ös kassai jegyzék posztófajtáiról ld.: GRANASZTÓI Gy.: i. m. 68.

25 A „Kerntuch" Endrei Walter szerint a közepes, jobb minőségű posztók gyűjtőneve. Endrei W.: i. m. 228. A komáromi vámjegyzékben az olcsó vámtételű posztók (Kerntuch 1 darab/10 dénár, Karasia 1 darab/13 dénár) között szerepel. Mindezek ellentmondanak a Grimm nagyszótár által adott meghatározásnak: „das beste Tuch", „tuch aus kemwolle", „soll mit zweien sigeln versigeit werden" (Deutsches Wörterbuch von GRIMM, JAKOB und GRIMM, WILHELM. Bd. V. Leipzig, 1873. 612. hasáb), azaz, hogy a legjobb kétszer megpecsételt minőségbe tartozik. Kováts Ferenc munkájában az elnevezés nem fordul elő. KOVÁCS FERENC: Nyugat-Magyarország áruforgalma a 15. században a pozsonyi harmincadkönyvek alapján. Bp., 1902.

26 Vö. a Pach Zsigmond Pál idézett tanulmányában az olcsó sziléziai és morva posztók előretöréséről írottakkal: PACH Zs. P.: i. m. 29-30.

280