Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Bécs és Magyarország kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a 16-17. század fordulóján
Bécs és Magyarország A debreceni, váradi és más tiszántúli polgárok bécsi kapcsolatairól, a köpcsényi és Maria Ellend-i regisztrumok Prickler és Pickl által jelzésszerűen ismertetett közlésein kívül, a szakirodalomban eddig legfeljebb egy-egy elszórt adat bukkant fel. E jegyzékek további kiértékelése és a petronelli Abensberg- Traun levéltárban található eddig fel nem tárt adatok azonban lehetőséget adnak az említett vidékek kereskedői által végzett szállítások hozzávetőleges feltérképezésére. Természetesen nem elhallgatva azt, hogy ezek az információk is sporadikusak és így elsősorban a kiterjedt folyamatok érzékeltetésére szolgálnak.6 A Bécset Magyarországgal összekötő, vámszedő helyekkel sűrűn övezett kereskedelmi útvonal ütőerei a bécsi városfalak tövéből (a Rotenturm nevű kaputól) induló dunai víziút és a Stubentor nevű városkaputól a Landstrasse elővároson, Schwechat és Fischamend (itt a Fischa folyón réven kellett átkelni) városkákon áthaladó Duna jobbparti szárazföldi út voltak. Mellettük időről időre említik a vámokat elkerülő mellékutakat, melyek használatát az uralkodói leiratok szigorúan tiltották.7 A Duna egyike volt a térség legfontosabb nyugat-keleti tranzitútjainak, amely Dél-Németországtól Magyarország középső területéig biztosította az összeköttetést. Felső- és Alsó-Ausztriában Linznél és Kremsnél északi, északkeleti irányba Cseh- és Morvaország, illetve Szilézia felé ágaztak el utak, délről pedig eddig hozták a Brennerstrassen majd az Inn folyón valamint a Semmeringstrassen az olasz területekről részben magyarországi továbbításra szánt nagy értékű posztókat, fűszereket, déli gyümölcsöket. Ezt a kapcsolat- rendszert a bécsi városi kereskedők mellett az ugyanitt élő kiváltságolt udvari szállítók (zömében olasz eredetű családok) uralták, míg a délnémet viszonylatban augsburgiak, nürnbergiek tevékenykedtek. Ők ugyancsak posztót és más textíliákat, ún. nürnbergi szatócsárut, üveg- és vasárut hoztak a bécsi piacokra és vásárokra, elsősorban pedig az itteni lerakatukba, az ún. Niederlagba. A város árumegállító jogán alapuló eladási kényszer következtében az iparcikkek itt gazdát cseréltek és a magyarok hajóin, szekerein folytatták útjukat.8 A folyó hátán a nagyobb hajók (dereglye — „Zille") és a kisebb tutajszerű („Floss" vagy „Platte") járművek Bécsből kiindulva Pozsonyig, illetve onnan a Mosoni Duna-ágon Győrig, Komáromig vagy (a háborús viszonyoktól függően) 6 Az egy-egy évre és egy-egy vámszedő helyre korlátozódó jegyzékek értékeléséből csak óvatos következtetéseket lehet levonni. Nehéz ugyanis megítélni, hogy mikor melyik Magyarországra vezető útvonal örvendett nagyobb népszerűségnek, melyiket használták többen vagy kevesebben. Ezért is véljük túlzottnak Prickler megállapítását, mely szerint az osztrák-délnémet térségből érkező teljes behozatal Köpcsényen keresztül érkezett. Prickler, H.: i.m. 143. A petronelli levéltár (Schlossarchiv Petronell) az Abensberg-Traun család tulajdonában van. Kutatásaim Otto Abensberg-Traun gróf megértő engedélye és Dr. Max Weltin főlevéltáros (Alsó-Ausztriai Tartományi Levéltár) segítőkészsége tették lehetővé. Mindkettőjüknek köszönettel tartozom. 7 Fajkmajer K.: i. m. 570-578. 8 A 16-17. századi kelet-nyugati kereskedelmi kapcsolatrendszerről Othmar Pickl több tanulmányt publikált. A legátfogóbbak a 4. jegyzetben említettek. 273
