Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Bécs és Magyarország kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a 16-17. század fordulóján
Gecsényi Lajos Vácig, Pestig közlekedtek.9 A szárazföldi út először Schwechatnál vált ketté. A már említett főág Fischamenden, Hamburgon át Köpcsénynél (Kittsee) ért magyar földre. Ebből Reglesbrunnál egy elágazás Németjárfalu felé vezetett. A másik főút Schwechattól Bruck an der Leitha irányába haladt, ahol a Zurány (Zurndorf) illetve Nezsider (Neusiedl) felé kettéágazva jutott Magyarországra. A négy útvonal Magyaróvárnál ismét egyesült. A pozsonyiak és más felföldiek (a nagyszombatiak, a bányavárosok, a szepesi városok lakói, a kassaiak, rozs- nyóiak) általában a Fischamend-Hainburg-Köpcsény útvonalat választották s ott fordultak északra a pozsonyi révhez. Ismert azonban olyan eset is, amikor a nagyszombatiak Komáromig hajóztak és onnan a Vágón folytatták útjukat. Más alkalommal a tiszántúliak utaztak Pozsonyon át. A bécsi Mázsaháztól, ahol a városi fővám működött, és a rotenturmi vizivámtól, a magyar határon létesített harmincadhivatalokig számos helyi vámon kellett áthaladni. Schwechaton és Bruck an der Leitha-n az alsó-ausztriai kamara által felügyelt vámszedő hely működött, bár az utóbbi uradalommal együtt gyakorta volt bérbeadva.10 A petronelli uradalom tisztjei Petronellen vagy Hamburgban vízivámot, Maria Eilenden és több más faluban útvámot szedtek. A kiterjedt vámszedés írásos dokumentumaiból az 1580-as évek végén létesített petronelli és Maria Ellend-i vámok listái — töredékesen — 1590-től állnak rendelkezésre.11 Tartalmuk az áruforgalom összetétele szempontjából alig, a kereskedők személyét illetően általában jól értékelhető. Az árukat ugyanis az esetek többségében egyáltalában nem sorolták fel, legfeljebb csak röviden jelölték. Ennek oka az is lehetett, hogy a vámtételeket egy-egy árucsoportra és nem egyes árufajtákra állapították meg. így a posztó, a vászon, a fűszer (itt kivéve a sáfrányt) minden fajtája után azonos összeget fizettek. Külön kikötőpénzt szedtek viszont a vámszedés miatt feltartóztatott hajóktól („Stegrecht"), ami lehetővé teszi, hogy megállapítsuk hány kereskedő szállította áruját egyazon hajón. (A listán az együtt utazott kereskedők neve után jegyezték fel a „Stegrecht" összegét.) Előfordult viszont az, hogy a kereskedők nevét és lakhelyét is elhagyták s csupán a szállítójármű áthaladását, illetve a beszedett ösz- szeget regisztrálták. A fentieknek megfelelően Petronellben vagy Hainburgban valamennyi Magyarországra tartó hajó áthaladt. Maria Ellendnél viszont jobbára a pozsonyi, a csallóközi és felföldi kereskedők, illetve a Köpcsény-Magyaróvár útvonalat választó kelet-magyarországiak és erdélyiek közlekedtek. 9 Takáts S.: i. m. 151. és Tremel, Ferdinand: Wirtschafts- und Sozialgeschichte Österreichs. Wien, 1969. 203. 10 Fajkmajer, K.: i. m. 570-578. 11 A petronelli vízivám és a Maria Ellend-i szárazvám létesítésének időpontjára éppen egy, a magyar kereskedők által az 1580-as évek végén Ernő főherceghez beadott panaszból következtethetünk. A beadványt aláíró Bodonyi Mihály, túri Siladi Lőrinc, túri Szőcs Simon, túri Kádas Gergely és Debenczi (Debreceni?) György az újonnan létesített vám ellen emeltek panaszt. SAP 224. d. Mautakten. 274
