Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Városi és polgári szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegyalján a XV-XVI. század fordulóján
Gecsényi Lajos A továbbiakban a hegyaljai borok előretörésének körülményeit vizsgálva (a helyi borokon belül), elsőként a minőség, ízlés szerepét kell tekintetbe vennünk. A lengyel exportot lebonyolító kereskedők nyilvánvalóan azt a bort vásárolták nagyobb mennyiségben, kezdetben a déli borok mellé kiegészítésként, amelyik megközelítette annak minőségét, és az igényesebb vásárlókat is kielégítette. Igaz, a XV. századból nincsenek ismereteink a hegyaljai borok minőségéről, de a XVI. század első feléből Oláh Miklós leírása és Conrad Sperfogel lőcsei diáriumának bejegyzése arra utal, hogy a szerémségi borok után ezen a területen elsőként következtek. Oláh, aki ugyan a jó bortermelő helyek között a Hegyalját nem említi, az egyes országrészek földrajzi leírásánál azt írja: „Circum alpes Tharczal, Fyzer, Ujhely, Sárospatak, Buldo-Kő, Thalya, Thokaj, opida; Zanto, Lyska vini optimi ferracia". Sperfogel 1524-ben írja, hogy a tokaji bor ebben az időben oly jó és tüzes volt, mint még soha.65 Ezek után a szerémségi, hegyaljai és más helyi borokat elkülönítve, érdemes néhány év távlatában egymáshoz való viszonyukat is áttekinteni. A sokat idézett bártfai borjegyzékek adatai szerint (egyedül Bártfa vásárlásában) az alábbi arányok alakultak ki.66 Év Szerémi (hordó) Hegyaljai (félhordó) Más helyi (félhordó) 1500 2 32 40 1501 1 10,5 119 1505 1 55 32 1506 2 72 58 1507 — 21 38 1508 18 18 66 1510 21 15 24 1511 21 18 20 1516 — 52 51 1517 1 75 68 65 OLÁH, NICOLAUS: Hungária et Athila ... Vindobonae, 1763. 50. A kiadó számára is érthetetlen volt a tokaji bor kihagyása a felsorolásból (a XVIII. században!), ezért a jegyzetben hozzáfűzte: „Mireris, nullam fieri Tokaiensis mentionem. Nimirum, nondum eius, seu cultura innaluerat, seu fama. Alioquin, meminit supra Cap. XI. pag. 50 oppidorum Szántó et Lyska, vini optimi ferracium. Ergo tardius post amissum Sirmium, celebre esse coepit vinum Tokaiense" (uo. pag. 81.). C. Sperfogel vonatkozó bejegyzését idézi: RatkoS, Peter: Die Entwertung der ungarischen Kleinmünze in Jahre 1521 und ihre Folgen in der Slowakei bis 1526. Studia Historica Slovaca, I. Bratislava, 1963 56. Az ízlés, a borok iránti igény jelentőségére Dión is felhívja a figyelmet a francia szőlőművelésről szóló nagy munkájában. Dion, Roger: Histoire de la vigne et du vin en France de origines au XIX. siécle. Paris, 1959. 241. 66 Az adatokat tartalmazó borjegyzékek sorrendben: MÓL Filmtár. C 263. d. Bártfa Város Levéltára. No. 3548., No. 3640; C 264. d. No. 3910.; C 265. d. No. 3983., No. 4022., No. 4075., No. 4143.; C 266. d. No. 4218.; C 267. d. No. 4661.; C 268. d. No. 4737., No. 4824., No. 4894.;C 269. d. No. 4994., No. 5173. 20
