Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr vármegye közigazgatása és tisztikara a XVII. században
Gecsényi Lajos ségviselőket. Bevett szokás volt, hogy új főispán beiktatásakor a tisztikar leköszönt, ámde ilyen alkalommal általában új választásra nem került sor, hanem a főispán kérésére a régi tisztviselőket megerősítették. Tekintve, hogy a különböző posztokra nem mindig tudtak alkalmas személyeket találni — mások viszont vélhetően szívesen is maradtak a helyükön, ezért a szokásos hivatalviselési idő (1 év) után gyakori volt a visszamaradás és továbbszolgálás. Egy-egy alkalommal fordult elő, hogy alispánt nem tudtak választani, illetve a visszatartott alispán ünnepélyes tiltakozással élt. Előbbi esetben, 1645-ben Jagachich Péter távozásakor, nem tudtak alispánt választani, így ideiglenes jelleggel Szombath Szabó András szolgabírót bízták meg az ügyek vitelével.17 Ez néhány hónapig tartott, amikor is sor került a tisztújításra. 1649-ben viszont Benkovith Péter alispán a közgyűlés előtt protestált ismételten a hivatalban való megtartása miatt, ámde eredménytelenül.18 Az alispánnak a megye ügyeiben vagy országgyűlési követként való gyakori távolléte miatt igencsak szüksége volt arra, hogy mellette alkalmi helyettesek működjenek. Helyettes járt el akkor is, ha az alispán meghalt (1625: Siey János halálakor Torkos István szolgabíró), beteg volt (1684-től Király János mellett) vagy az adott ügyben személyesen érdekelt volt. Az állandó és alkalmi helyettes jogainak körülhatárolására született az az 1653. április 3-i közgyűlési határozat, amely szerint a „substitutus vicecomes" a „reális vicecomeshez" hasonlóan adhat commissiókat a szolgabírák számára.19 1676-ban a helyettesítés „ad hoc" jellege, illetve állandósítása közötti különbségtétellel találkozunk. Ekkor Buzgó Györggyel kapcsolatban vetődött fel a kérdés, vajon helyettessége csak az alispán érdekeltsége esetére vonatkozik-e vagy minden, az alispán előtt folyó ügyre. A döntés az utóbbi értelemben született.20 A közigazgatási beosztásban a hódoltság a XVI. század második felére az addigi négy járás átszervezését hozta magával. A hódoltsági falvakat egy járásba vonták össze és mellette a Tóközt, illetve a Szigetközt és Csiliközt hagyták meg egy-egy járásnak. Területileg ez természetesen teljesen aránytalan volt, még akkor is, ha a természeti viszonyok (áradások) miatt a Csilizköz néhány faluját nehezebb volt megközelíteni, mint a hódoltsági településeket. Mindhárom járás szolgabírái folyamatosan Győrben laktak, a végvár védelmében. A XVII. század kezdetén a járások megközelítéséből adódó gondok és a tartalmi feladatok sokasodása azután a szolgabírák mellett létrehozta az al- vagy másodszolgabírák funkcióját. Első említésüket 1616-ban találtuk a sokorói dombság nyugati lejtőjén fekvő falvakra kiterjedő hatáskörrel, a Felpécen lakó Szény János személyé17 GyMSM GyL GYVmL Győr vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei. 90. köt. 65. 18 Uo. 89. köt. 149. 19 Uo. 91. köt. 29.1692-ben a helyettes alispán címzése „substitutus vicecomes ordinarius" volt. Uo. 92. köt. 378. Vö. Soós Imre: A hódolt szolgabíró és a hódolt esküdt Heves megyében a XVII. században. Archívum. A Heves Megyei Levéltár Közleményei, 2. Eger, 1974. 7. 20 GyMSM GyL GYVmL Győr vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei. 92. köt. 5. 170
