Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr vármegye közigazgatása és tisztikara a XVII. században
Győr vármegye közigazgatása és tisztikara nemes. A többiek zömében a megyén kívül lakó birtokosok. 1681-ben Győrben 123 armalista, a megyében pedig 15 predialista és 31 falusi kisnemes élt.13 A XVI. század derekán kiépült a győri végvár, megszervezték a győri főkapitányságot. Meghatározóvá a vár építésével és védelmével, a katonaság ellátásával kapcsolatos feladatok — azaz a katonai érdekek lettek. Az elsődleges hatalom a főkapitány és helyettese kezébe került. Olykor a katonák között levő nemesek tettlegesen is szembeszálltak a megyei hatalommal.14 Ugyanakkor az 1560-as évek elejétől, amikor a püspöki palotát a katonaság elfoglalta, a püspök-főispánok, nemegyszer csak püspöki adminisztrátorok, huzamosabb időn át távol voltak székhelyüktől, feladataikat csak a megyei közgyűlések ismételt sürgetésére látták el. Alkalmanként a káptalani nagyprépostok, vikáriusok jártak el a nevükben. Bizonyára nem volt véletlen, hogy a megye nemessége már az 1560-as években kérte a királyt, bízná a főispánságot Eck Salm gróf főkapitányra, vagy hatalmazná meg Alsoki László alispánt a főispáni jogkör gyakorlására.15 S mindezen felül még számolni kellett a győri káptalan, mint Győr város földesura jelenlétével. A XVII. századi polgár-nemesítések terén ezzel kapcsolatban áttekinthetetlen helyzet alakult ki, mivel számos győri nemespolgár armálisa kihirdetésének a káptalan ellentmondott és a polgári terhek viselésével kapcsolatos ügyekben el is járt ellenük.16 Ilyen körülmények között nem volt könnyű a megye tisztviselőjének lenni. Az országos gyakorlatnak megfelelően az alispáni és szolgabírói hivatalra a főispán külön-külön 3-4 főt jelölt s közülük a közgyűlés választotta meg a tiszt13 1583: GyMSM GyL GYVmL Győr vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei. 88. köt. 39.; 1611: uo. 164-166.; 1681: uo. 92. köt. 84. 14 A főkapitány és Győr város viszonyára általában: GECSÉNYI LAJOS: Katonák és polgárok a győri végvárban a XVI-XVII. században. Hadtörténelmi Közlemények, 97. (1984) 4. sz. Az alispán ellen támadó katonanemesekre két példát említhetünk. 1626-ban Dombay Pál hadnagy és Benech János lovas támadtak Szilágyi János alispán házára. GyMSM GyL GYVmL Győr vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei. 90. köt. 175. 1627-ben a megyei törvényszék ítéletének végrehajtása során Kláris Péter vajda és társai fegyveresen álltak ellen a megyei tisztviselőknek. Kláris agyon- lövéssel fenyegette Dallos alispánt, s amikor az a főkapitány-helyetteshez fordult segítségért, őt akarta letartóztatni. GyEL GyKML Okmánytár. Téka XIV. No. 2487., Téka XVI. No. 2622. 15 ÖStA HKA HFU RN 15. 1567. Sept. 87-89. A főispán gyakori távollétei miatt előfordult, hogy az alispán a nagyprépost vagy más, Győrött élő egyházi méltóság előtt tette le a hivatali esküt. A tisztújításokkal kapcsolatos huzavonákra, a főispánnal történő levélváltásokra a közgyűlési jegyzőkönyvek szép számmal tartalmaznak példákat. 16 A káptalan és a polgárság viszonyára az alábbi tanulmányok tartalmaznak adatokat: Bedy Vince: A győri székeskáptalan története. Győr, 1938.; GECSÉNYI LAJOS: Győr város önkormányzata a XVII. században. Arrabona, 22-23. Győr, 1987, ill. jelen kötetben. A nemeslevelek kihirdetése elleni tiltakozások — sok más eset között — Szakony János későbbi városbíró, szolgabíró (1636: GyMSM GyL GYVmL Győr vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei. 89. köt. 306.) és Horváth Pál volt városbíró esetében (1637: uo. 321.) érdemelnek említést. Opicz János polgár armálisának kihirdetésekor kijelentette, hogy a káptalan földesúri hatalmát tagadja, de a városi terheket viseli (1628). GyMSM GyL GYVmL Győr vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei. 89. köt. 213. A végrendeleteknek a káptalan előtt történt bemutatását, ami elvben a polgárok számára kötelező volt, a nemesek Szapáry András alispánsága óta tagadták meg. GyMJVL GyVL Győr város magánokiratai. 756. sz. 169
