Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr vármegye közigazgatása és tisztikara a XVII. században
Gecsényi Lajos A teljesség kedvéért kell ideiktatnunk a megyei jegyző személyét is, aki a közigazgatás számára nélkülözhetetlen írásbeliség letéteményese volt. A Győr megyei ítélőszék első ismert jegyzői („notarius sedis nobilium Comitatus Jauriensis") a XVI. században Nagyécsi Ambrus deák (1536) és Szentiványi Sebestyén deák (1550) a nevük alapján ítélve Győr környéki településekről származtak. Szentiványiról tudjuk azt is, hogy csekély vagyonnal rendelkezett a megyében.10 Hadricius János jegyző 1587-ben a Torkos fivérekkel együtt társ- adományos a már említett Zala megyei pusztákban. Egy 1605-ös kereskedelmi elszámolás szerint az 1590-es években győri polgárokkal kereskedett. 1595-ben Győr eleste után Niklas Salm gróf özvegyének semptei udvarbírája. A hagyomány azonban folytatódott a családban, mert fia, H. György Pozsony megye és Modor város jegyzője az 1620-as években.11 Merőben új helyzet alakult ki Győr várának 1594-ben bekövetkezett török elfoglalása, a török fennhatóság négy esztendeje után. A megye tisztikarának működése 1602-től valószínűsíthető.12 A jegyzőkönyvet 1607-től vezették, és ettől kezdve folyamatosak a tisztviselőkre vonatkozó adatok is. Talán nem is meglepő, hogy a megye és a járások élén álló személyek között alig találjuk a megelőző évszázadban megismert családok nevét, hiszen Győr eleste után valamennyien elhagyták lakhelyüket. Visszatelepülésükre, miként a jobbágylakosságéra is, csak igen vontatottan került sor, miután a vidék, kishíján a győri várkapukig, hódoltsági terület maradt. Számos család — érdemes lenne ezt a jelenséget egyszer országosan megvizsgálni — a háborús körülmények között fiágon kihalt, így folytatódhatott és kiteljesedhetett — a nemesítések XVII. századi virágkorának előterében — a vármegyei közigazgatás személyi átalakulása. Ennek helyi dimenzióit azonban több más tényező is meghatározta. A meghatározó elsősorban a török hatalom növekvő dunántúli kiterjedése volt. Ennek nyomán már 1543, Fehérvár eleste után a megye területének jelentős része hódoltság alá került. A birtokstruktúra, a birtokosok változásának évszázados rendje felborult. Az egyébként is kis létszámú törzsökös megyei nemesség megfogyatkozott. Az 1583-ban jegyzékbe vett birtokos nemesek (32 fő) közül csupán nyolcán laktak a megyében. 1611-ben a megyei nemesség „katalógusába" 147 nemesi jogállású személyt vettek fel, ebből 10 egyházi személy vagy testület volt, 20 győri armalista, 41 bajcsi és bácsai prediális nemes, 30 falusi kisnemes és 4 ún. rác 10 1550: GyEL GyKHL Felvallási jegyzőkönyvek. 1. köt. 205. 1560: GyeL GyKHL Okmánytár. Cimelio-téka IX. No. 660. 11 Az adatok rendjében GyEL GyKHL Okmánytár. Lad. 3. Fasc. 7. No. 280.; Gecsényi Lajos: Gazdasági és társadalmi változások Győrött a XVI-XVII. század fordulóján. Tanulmányok Győr és vidéke történetéhez. Szerk.: GECSÉNYI LAJOS. Győr, 1978. 13., ill. jelen kötetben; EPL EKHL 15. köt.; GyEL GyKHL Felvallási jegyzőkönyvek. 7. köt. 198. 12 Az alispán megválasztását több-kevesebb biztonsággal 1602 tavaszára lokalizálhatjuk. 1602. március 31-én Vincze Balázst még szolgabírónak (GyEL GyKHL Okmánytár. Lad. 3. Fasc. 7. No. 295.) május 25-én már alispánnak nevezik (GyMJVL GyVL Peres iratok. 10. sz.) 168
