Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr vármegye közigazgatása és tisztikara a XVII. században
Győr vármegye közigazgatása és tisztikara egyéniségétől, akaratától függött, mikor tudták a megyével gyakorlatilag vagyontalan jelöltjeiket elfogadtatni. Jellemző lehet pályafutásukra a hosszú időn át alispánkodó Alsoki László deák élete. Alsoki a maga idejében Győr egyik legnagyobb és legdíszesebb, nemesi jogokkal is felruházott épületét emelte az 1560-as években, ahol a megyei közgyűléseket is tartották. Ámde e házon és néhány sokorói szőlőn kívül ingatlant nem hagyott gyermekeire.6 Az ismert szolgabírák változatlanul a megyei középnemesség tagjai (Picsordy, Esztergetői, felpéci Gyarman, Teremessy, Takáchy), mígnem a század utolsó negyedében felbukkannak a nagy- és kisbajcsi prediális családok fiai. Jelenlétük azután különösen érezhető az esküdtek között. Megválasztásuk ellen hasztalan protestált a közgyűlésen Csutor János püspöki udvarbíró, tiltván őket ura nevében minden tisztségviseléstől s ez által a püspöki joghatóságtól való szabadulástól.7 Végül érdemes odafigyelni azokra az újonnan jöttékre is, akik már a nemességet szerzett polgárságot képviselték a megyei tisztviselők között, noha polgári foglalkozásuktól még alig vagy egyáltalán nem szakadtak el. 1579-ben az egy évvel korábban nemeslevelet szerzett szerecseni Szeghy Ambrus győri polgár lett Győr megye dikátora, majd 1593-ban Torkos János marhakereskedő, mészáros, városbíró (armálisa 1587 decemberében kelt és ekkor lett részbirtokos két Zala megyei prediumban is) követte őt a tisztben. Torkos megválasztásának körülményeit jelzi, hogy enyingi Török István, Pápa ura, egyben megyei birtokos, tiltakozott a választás ellen. Mondván az ország alkotmánya szerint csak vagyonos nemeseket lehet dikátorrá választani. Torkos ezzel szemben a „fegyver jogán" kapott címereslevelet. A protestáció eredmény nélkül maradt és Torkos, valamint fivére 1594-ben a megyei esküdtek sorában is ott volt.8 Száz évvel későbbi párhuzam, ami a kérdés változatlan aktualitását jelzi, hogy 1695-ben Szécheny Pál veszprémi püspök Csupor János nevű officiálisának, egyébként alszolgabírónak, a szolgabíróvá választása ellen lépett fel, mondván fogadott szolgájáról van szó.9 Lad. 19. Fasc. 56. No. 3121., (1557) GyEL GyKHL Okmánytár. Cimelio-téka VI. No. 346. Ásványi Miklós udvarbíró (1560): 1 2. köt. 139. Alsoki László deák, alispán (1569): GyEL GyKHL Felvallási jegyzőkönyvek. 3. köt. 5., (1579) GyEL GyKHL Okmánytár. Lad. 17. Fasc. 17. No. 2661. Alsoki László deák pannonhalmi udvarbíró (1557): GyEL GyKHL Felvallási jegyzőkönyvek. 4. köt. 56. 6 Az Alsoki-féle házra: ÖStA HKA HFU RN15.1567. szept. 87-89. 7 GyMSM GyL GyVmL Győr vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei. 88. köt. 23. 8 Szerecseni Szeghy Ambrus nemessége: ÁLDÁSSY Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának címjegyzéke, II. Címereslevelek. II. köt. 2. fűz. Bp., 1930. 194. 300. sz. Adószedői tisztére: GyEL GyKHL Felvallási jegyzőkönyvek. 3. köt. 344. Torkos János és testvérei nemeslevele: GyMSM GyL GyVmL Győr vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Armales in copiis. Fám. Torkos. A Torkos fivérek számára történt birtokadományokra: 1588: GyEL: GyKHL Okmánytár. Lad. 3. Fasc. 7. No. 280., 1591: uo. Lad. 27. Fasc. Q. No. 237. — Torkos János megválasztására GyMSM GyL GyVmL Győr vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei. 88. köt. 103. Török István tiltakozása: uo. 55. 9 GyMSM GyL GyVmL Győr vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei. 92. köt. 460. 167
