Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Városi és polgári szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegyalján a XV-XVI. század fordulóján
Gecsényi Lajos először szőlő vétellel Tállyán, de ez csak 1485-ben sikerült. Ekkor Stock Miklós és Stenczel György polgárok a város nevében megvásárolják 82 forintért Tót Alcz András és neje szántói (Agyas-hegy), 233 forintért Gergely rádi plébános (Bá- nyás-hegy), valamint néhai Domokos mészáros fia György tállyai (Fedyemes- hegy) szőlejét.40 A következő 35-40 évben időről időre feltűnnek a bártfai szőlőügyletek nyomai. Az 1485-ös évet követő 4 esztendőben még öt adásvétellel találkozunk.41 1486: Tállya — Sátorhegy 1000 fi, nemes Kispalugyai Márton és Györgytől; 1487 Tállya — Tökösmál-szőlő 2 rész; Nyerges szőlő 1 rész 475 fi, Reyther Mihály kassai polgártól; 1488: Újhely — Pálóczi László földesúrtól 2 szőlő 101 fi, újhelyi polgároktól 2 szőlő 25, ill. 16 fi; 1489: Újhely — ismeretlen 15 fi. A felsorolt birtokok közül a legelőször vásárolt tállyai és szántói szőlőkkel az 1485-ben kezdődő városi számadásokban már nem találkozunk.42 A tállyai sátorhegyi ún. nagy szőlőt a kassai Schwarcz testvérek hosszú pereskedés (1486-1496) után elnyerték a várostól. így maradt Tállyán 4, Szántón 3, Újhelyen 5 szőlő, melyek nagysága, mint a felsorolt vételárakból sejthető, igen különböző volt. 1502-ben Újhelyen 2 (Németszőlő és Seres nevűek a Fekete-hegyen), Patakon pedig 1 (Vajas a Zthawa-hegyen) szőlőt vásárolnak, de még ugyanezen évben meg is válnak tőlük.431510-ben eladják a szántói, 1514-ben pedig az újhelyi szőlőket.44 így alakul ki Tállya centrummal a bártfai szőlőgazdaság, amelyhez a szőlőn kívül telek (összes tartozékaival), ház és présház tartozott. Eperjes hasonló módon alakítja ki birtokát. 1505 májusában Bartalyus Barnabás tolcsvai jobbágy adja el a Kútpataka promontóriumon fekvő szőlejét Eperjes városának. Ugyanakkor megvásárolják Nemes György tolcsvai bíró telkét a hozzá tartozó földekkel.451517-ben a szomszédos szőlőt veszik meg 62 forinton Benedek helybeli rektortól, míg végül 1520-ban Mihály presbiter ugyancsak tolcsvai szőleje (Gyopáros-hegy) került a tulajdonukba 180 forinton.46 Látható a különbség a bártfai és eperjesi birtokszerzés között. A bártfaiak nagyobb területen, a szőlőket váltogatva próbálkoztak bortermeléssel. Eperjes racionálisabban egy helyen összpontosította gazdaságát, melyhez már kezdetben házat és földet vásárolt. 40 Az 1481. évi vásárlás lehetősége: uo. C 247. d. Bártfa Város Levéltára. No. 2174. A másik két vásárlásra: uo. C 248. d. Bártfa Város Levéltára. No. 2384. és No. 2385. 41 1486: uo. No. 2445.1487: uo. C 249. d. Bártfa Város Levéltára. No. 2585. 1488: uo. C 248. d. Bártfa Város Levéltára. No. 2444. Szőlőszámadáskönyv. 1489: uo. A Pálóczi László által áruba bocsátott szőlők jobbágy-polgári eredetére utal mindkettő neve: „Dragyczáné" és „Ferenc kovács". Pálóczi levele az adásvétel ügyében a bártfai bíróhoz: uo. C 249. d. Bártfa Város Levéltára. No. 2595. 42 Szőlőszámadáskönyv; Uo. C 248. d. Bártfa Város Levéltára. No. 2444. Részbeni feldolgozását ebben a cikkemben végeztem el: Gecsényi Lajos: Bártfa város hegyaljai szőlőgazdálkodása, 1485- 1563. Agrártörténeti Szemle, 8. (1966) 4. sz. 43 MÓL Filmtár. C 263. d. Bártfa Város Levéltára. No. 3643. 44 Uo. C 266. d. Bártfa Város Levéltára. No. 4227 és Szőlőszámadáskönyv. 1513. év. 45 Uo. C 299. d. Eperjes Város Levéltára. No. 720. és No. 721. 46 Uo. C 300. d. Eperjes Város Levéltára. No 952. és C 301. d. Eperjes Város Levéltára. No. 1031. 14
