Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Városi és polgári szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegyalján a XV-XVI. század fordulóján
Szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegyalján Mi volt célja a városoknak, mint közösségeknek, a saját szőlőbirtok szerzésével? Mi rejlik adott esetben a városi communitas mögött? Mint már más alkalommal idéztük, Bártfa városa „pro commodo et usu civitatis" vásárolta a szőlőket.47 E meghatározás magyarázatát a termelt bor felhasználása adja meg. Ez pedig kétirányú volt. Mint a számadáskönyvekből kitűnik, a termés egy részét a város korcsmáiban kimérték. Ez azt jelentette, hogy a magas áron felvásárolt szerémi bor helyett az olcsóbb, de az igényesebb ízlésű vásárlóknak is megfelelő hegyaljai borokat árulhatták a polgároknak. Ugyanakkor a bortermelés módot adott bizonyos készletek tartalékolására, melyeket rosszabb termésű években a kivitel erősítésére használhattak fel. Miután a helyi árakat mindig az adott évi termés határozta meg, így ilyen esetekben a tartalékokból eladott bort is magasabb áron tudták értékesíteni.48 A birtokvásárlásban, a szőlőgazdaság irányításában jogilag a város közössége (communitas civitatis), egyeteme képviselői útján volt jelen. E forma, amikor nem feudális birtokadományról van szó, ritka a középkori magyar gazdasági viszonyokban. Nem tudunk arról, hogy bármely más városnak, melynek polgárai szőlőgazdálkodást folytattak (Pozsony, Sopron, Nagyszombat, Buda stb.), közös szőlőbirtoka is lett volna. Ugyanakkor egyes osztrák városok, mezővárosok rendelkeztek, éppen magyar területen, ilyen jellegű birtokokkal.49 Közelebbről vizsgálva a bártfai szőlőbirtoklást, kitűnik, hogy bár jogilag a birtokos a „communitas civitatis", valójában az ipari és kereskedelmi társulásokhoz hasonlóan: a városi tőke nem a polgárság összvagyonával azonos. A város leggazdagabb polgárai, patríciusai egyben a vállalkozás legfőbb haszonélvezői, a tanács tagjai, ők a „város".50 Eveken át figyelemmel kísérve a szőlők ügyeiben utasításokat adó polgárokat, megállapíthatjuk, hogy alapjában mindvégig ugyanazon személyekről van szó, akik éppen a város legtehetősebb, leggazdagabb polgárai. így említhetjük példaként Weythlandt Márton (bíróviselt, 7 fi), Swetlich Pál (6 fl), Mager György (bíróviselt, 4 fi), Rosswaldt István (2,50 fi), Stöckel Leonhart (3 fi), Hensel Pál (3 fi), Rewss Mihály (3 fi) nevét és adóösszegét, vagyonuk között több városi házzal, allódiummal, az 1498-1508 közötti időszakból.51 Ők azok, akik városi bírák, esküdtek s éveken át a városi szőlők felügyelői is. A „communitas" tartalmára utal egy adásvételről szóló oklevél formulája is, mely szerint 1502-ben Mihály presbiter 3 pataki szőlejét Weythlandt Márton 47 GECSÉNYIL.: i. m. 471. 48 FüGEDI E.: Magyarország külkereskedelme, i. m. 12-13. 49 PriCKLER, HARALD: Zur Geschichte des burgenländisch-westungarischen Weinhandels in die Oberländer, Böhmen, Mähren, Schlesien und Polen. Sonderdruck aus Zeitschrift für Ostforschung Jahrgang, 1965. Marburg a. d. Lahn, 1965. Heft 2-3-4. 302-303. Ezúton is köszönetemet fejezem ki Nemeskéri Kiss Istvánnak, aki Prickler tanulmányára volt szíves figyelmem felhívni. 8° Szűcs J.: i. m. 228. 51 A vagyoni helyzet bemutatásához az adójegyzékek szolgáltattak alapot. MÓL Filmtár. C 262. d. Bártfa Város Levéltára. No. 3308., No. 3371.; uo. C 263. d. Bártfa Város Levéltára. No. 3649.; uo. C 264. d. Bártfa Város Levéltára. No. 3811. 15
