Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Városi önkormányzat a XVII. században Győrött
Városi önkormányzat Győrött ellenőrizte a mértékek hitelességét. Jelentése nyomán indult per az egyik mészárosmester ellen, aki hamis súlyokat használt.94 A közügyek intézése az esküdteknek is igen sok idejét igénybe vette, ezért 1640-ben olyan statútumot alkottak, mely szerint a Szent Erzsébet-napi vásár vámjövedelme fele-fele részben az esküdtek és a város között osztandó fel, s ugyancsak részesüljenek a vásári, illetve piaci helypénzekből, valamint a becsűpénzekből is.95 Voltak ezen felül a városnak olyan megbízottai, akik nem viseltek esküd ti tisztséget, de a tanács közvetlen felügyelete alatt álltak, mint az „officiales" kifejezéssel jelölt hadnagyok és tizedesek, a csősz, a hegybíró, a szabadhegyi hegymester (az itteni szőlőhegy rendtartását 1672-ben adták ki), a koldusbíró, az újvárosi kocsi- vagy szekérbíró (1660-ból ismerjük az első említést), a katonai szálláshelyek (kvártélyok) elosztását felügyelő kvártélymester.96 Jól tagolt szakágazati munkamegosztás alakult ki tehát a város pénzügyi és gazdasági irányításában, amely a XVII. század végén minden bizonnyal megfelelt a magyar városok átlagának. Komoróczy György szerint Debrecenben 1575- ben négy, 1692-ben tizenegy ágazatnak volt felelős megbízottja.97 A szomszédos Magyaróvárott 1582-ben 4,1668-ban 8 ágazati tevékenységet különíthetünk el.98 A város vezetésében a tanács tevékenységének közvetlen segítségeként vett részt az „adminisztráció" vezetője, a városi jegyző. A győri nótáriusok személyének, tevékenységének részletesebb megismerése még további kutatómunka eredménye lehet. Annyit azonban most is tudunk, hogy többségében olyan jogvégzett személy látta el ezeket a feladatokat, aki szükség esetén tanácsaival, Orbán későbbi városbíró hagyatékában 1666 és 1667-ből, melyekből kitűnik, hogy alkalmanként két esküdt szedte be egy-egy „járás" adóját. TMÖL Gindly család iratai. 94. d. Csepregi Varga György újvárosi esküdt 1647-ben kelt végrendeletében elszámolt a nála lévő adópénzekkel, megjelölte, hogy mennyit és mire költött a pénzből. GyEL GyKHL Libri testamentorum. 2. köt. 198-199. 94 GyMJVL GyVL Tanácskozási és törvénykezési jegyzőkönyvek. 11. köt. 122. 55 Uo. 8. köt. 71. 96 GyMJVL GyVL Tanácskozási és törvénykezési jegyzőkönyvek. 14. köt. 1. Nem találjuk viszont ezek között a megbízottak között a kórház, a szegényház, a városi ispita felügyelőjének tisztségét, noha már korábban említett adat szerint ez a feladatkör a XVI. században is létezett. A rendelkezésünkre álló forrásokból nem állapítható meg a felügyelő városi alárendeltsége, bár az ispitára hagyományozott pénzek egy részét biztosan a város kezelte. 1668-ban Szőnyi Márton szolgabírót nevezik az ispita felügyelőjének („inspector seu magister Hospitalis Hungarici"). GyEL GyKHL Felvallási jegyzőkönyvek. 12. köt. 686. 1691-ben Laurenchich Szabó Mihály polgár a felügyelő, mégpedig az egyház által fizetett alkalmazottként. Uo. Libri testamentorum. 3. köt. 254-255. A főgondviselők ezzel szemben 1691-ben Telekessy István Csanádi püspök, 1713-ban Nagy Mihály prépost-kanonok. Uo. Lad. 39. Fasc. 112. No. 6443. Az ispita pénzei feletti városi rendelkezést bizonyítja viszont az, hogy 1688-ban Sebessy Márton egykori esküdtpolgár örökösei ellen a várostól a magyar ispita pénzéből felvett kölcsön megfizetése miatt a városi törvényszéken folyt az eljárás. GyMJVL GyVL Tanácskozási és törvénykezési jegyzőkönyvek. 15. köt. 61. 97 Komoróczy Gy: i. m. 103. 98 GyMSM GyL Mosonmagyaróvári részleg. Magyaróvár tanácsának jegyzőkönyvei. 1. köt. és 2. köt. Tény viszont, hogy a tisztségek jellegét illetően eltérés volt a két város között. Magyaróvárott 1668-ban templomatyákat, borbírókat, húsvizsgálókat, tűzbiztosokat, vásárbírákat, erdőfelügyelőket, az éjjeli őrség felügyelőit és a polgári őrség főhadnagyát említették. 155
