Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Városi önkormányzat a XVII. században Győrött
Gecsényi Lajos véleményével közvetlenül részt vett a városvezetés munkájában. Ezt jelzi az a tény, hogy néhányan magasabb városi, illetve vármegyei tisztséget is elértek. A városi polgárság újjászerveződését követően, 1600 nyarától, majd negyedszázadon át Veszprémi Tóth András deák volt a nótárius. Őt 1624-től Nagy Gergely követte, aki egyben a vármegye jegyzője is volt. Ezután 1629 júliusától Bajusz Mihály, decembertől Káldy Miklós, 1639-től egy évig Torkos János, 1640-től Farkas András (későbbi szolgabíró és alispán), 1642-től Miskey Pál, 1646-tól Horváth Gergely korábban több éven át esküdtpolgár (kezdetben helyettes jegyző), 1664-1665 között Szőnyi Márton, 1664-től Tebery István, 1678 előtt Buzgó György, 1680-1683 között Fiáth János, 1683-tól Szabady András látták el ezt a tisztséget." Szabady, aki korábban királyi ítélőtáblái jegyző volt, városi jegyzőként egyben a nagybajcsi és bácsai prediális nemesi székek, a főkapitány hadiszéke jegyzője is, 1695-ben tagja lett a szenátusnak. Ő az első, akit a magisztrátus ügyvédjeként említettek 1686-ban. A városigazgatás írásbeliségének növekedése mellett bizonyára a jegyző elfoglaltsága is közrejátszott abban, hogy 1690-ben feltűnt a város írnoka és felbukkan egy helyettes jegyző is, Küszöghy Ádám személyében.99 100 Nem kevésbé volt jelentős a városi tisztek szerepe és tevékenysége sem. A jogtörténeti szakirodalomból, mindenekelőtt Csizmadia Andor munkáiból, jól ismerjük az országosan elterjedt szervezet kereteit, feladatait.101 Igen keveset tudunk azonban a városi hadnagyok, tizedesek XVII. századi konkrét győri működéséről. Az biztonsággal megállapítható, hogy az április 24-i főbíró és esküdtválasztással egy időben, vagy azt követően (legkésőbb május 9-ig) a város közrendjének felügyeletére egy-egy (fő)hadnagyot és alhadnagyot, továbbá négynégy tizedest választottak a Belvárosban és Újvárosban. Érdemes felfigyelni arra, hogy a 12 városi esküdt közül csupán ketten képviselték Újváros polgárságát, a hadnagy-tizedes rendszer viszont azonos létszámmal működött a két városrészben. Az eltérés magyarázatát valószínűen abban kereshetjük, hogy a belvárosi polgárok alkották a polgárság magvát, közülük kerül ki a polgári vezető réteg, így ők tartottak igényt a város irányítására, a főbíró és a szenátorok tisztségének többségére. Újvárosban lakott viszont a lakosság számszerűen jelentősebb és egyben gazdaságilag-társadalmilag mobilabb része (pl. hajcsárok, kocsisok, mezőgazdasági napszámosok), akikkel nem kevés rendészeti tennivaló akadt. 99 A névsort Sefcsik Ferenc összeállítása alapján közli Csizmazia A.: i. m. 208.18. jegyz. Kiegészítettük azonban Horváth Gergely, Buzgó György és Fiáth János nevével. Buzgó György önmagát, mint 1678 előtt volt jegyzőt említi. CsPPL CsPKHL Másolati könyvek. 7. köt. 166. No. 124. 100 Szabady András 1681-ben részben saját tanulmányai és ítélőtáblái munkája, részben apja Leönchey György végvári vitéz érdemeinek elismeréseként jutott armálishoz. GyMSM GyL GyVmL Győr vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Acta Nobilitaria. Originalia. Apósa Závor János szolgabíró, a püspök nyúli jószágainak tiszttartója volt. Szabady tisztségeire ld.: GyMJVL GyVL Tanácskozási és törvénykezési jegyzőkönyvek. 8. köt. 336. 101 CSIZMAZIA ANDOR: Népi közigazgatásunk tizedesi és fertálymesteri intézménye. Győri tanulmányok, 5. i. m. 156
