Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Városi önkormányzat a XVII. században Győrött
Városi önkormányzat Győrött későbbi püspök unokahúga. 1611-ben viszont az a laki Grebechy Gáspár került az alispáni székbe, aki korábban városi esküdtpolgár, felesége révén rokoni kapcsolatok fűzték az olasz eredetű Angrano kereskedőcsaládhoz, testvére révén a Dallos családhoz, melyből az említett Dallos Miklós, illetve Dallos János vármegyei esküdt (későbbi városbíró, majd alispán) származott.25 A gazdasági háttér (melynek megerősödésében meghatározó szerepe volt, hogy 1603-ban feloldották az itáliai marhakereskedők beutazási tilalmát, és a győri marhapiac forgalma ismét fellendült) és társadalmi, családi kapcsolatok segítették elő a város kiváltságainak királyi megújítását és kibővítését 1609-ben. Bizonyos, hogy ehhez számottevő segítséget nyújtott Lépes Bálint veszprémi püspök (még ugyanezen évben nyitrai püspök és királyi kancellár), maga is győri polgárfi, akinek apja a XVI. század derekán városi esküdt volt. A nyolc privilégium tág körben rögzítette a polgárság jogait. A vámmentesség, az árumegállító jog, a rendes és rendkívüli királyi adó fizetése alól való mentesség, a tized és kilencedfizetés alóli szabadság, a 10 havi bormérési jog, a városháza szabadsága a katonai beszállásolás alól, a királyi és földesúri adó alól, az évi hat vásár- és heti két piacnap; a káptalannak teljesítendő jelképes járadékok: karácsonykor két dámvad, szüretkor hordószállítás Védenybe, hivatalos ügyekben bérfuvar, hozzájárulás a székesegyház és a Rába-híd tartozásához lényegében a szabadalmas mezőváros státuszát jelentették Győr számára; ámde anélkül, hogy az alapvető földesúri jogviszonyon változtattak volna.26 A káptalan, amely át- érezte földesúri jogainak jelentős csorbítását, a vármegye előtt tiltakozott a kiváltságlevelek ellen, miként tiltakozott több megyebeli nemes — a Héderváryak, a Pokyak, a Nádasdyak — képviselője is. Mindez azonban nem változtatott a kialakult helyzeten.27 A kiváltságlevelek nem érintették, így a káptalan földesúri fennhatóságának fenntartása automatikusan rögzítette, hogy a polgárság továbbra is köteles maradt az örökös nélkül elhaltak házait átadni a földesúrnak, végrendeleteit a káptalanban felvallani, a városbíró választását a káptalannal jóváhagyatni és a káptalani úriszéket fellebbezési fórumként elismerni. A bíráknak az új polgárok felvételét a káptalannal kellett jóváhagyatni, s ott kellett számot adni a város pénzügyeiről is. Súlyos és terhes kötelezettségek voltak ezek, annál is inkább, mert a káptalan a kiváltságlevelekben rögzített jogok gyakorlati 25 GecsÉNYI L.: Gazdasági és társadalmi változások, i. m. 15-17. Dallos Miklós pályafutásáról ld. még: Dallos Miklós győri püspöknek politikai és diplomatikai iratai (1618-1626). Közrebocsátják: FRANKL VlLMOS-RÁTH károly. Esztergom, 1867. 26 Bedy Vince a győri káptalan és a város történetének kiváló ismerője a káptalan szemszögéből így értékelte a kiváltságok adományozását: „E kiváltságok nagyobb része egészen átlyuggatta a káptalan földesúri jogát és máris megkezdte a város felszabadítását. Nem is a régi kiváltságok megerősítése volt ez, hanem jórészben teljesen új kiváltságok, melyek nem feleltek meg a történeti valóságnak, melyre a kérelmezők jogukat felépítették." BEDY V.: A győri székeskáptalan, i. m. 134. Bedy éppen a döntő momentumot, a káptalani joghatóság fenntartását hagyta figyelmen kívül. 27 A kiváltságlevelek eredeti példányai GyMJVL GyVL Privilégiumok. A káptalan és a világi földesurak tiltakozására: BEDY V.: A győri székeskáptalan, i. m. 134. és GyMSM GyL GyVmL Győr vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei. 1. köt. 146. 141
