Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Városi önkormányzat a XVII. században Győrött
Gecsényi Lajos önállóságának jelképeként használták, miután Szent György napján bíróválasztáskor kitűzték a városházára, kivitték polgárok temetésére, követek elé.21 Korábbi helyén állították helyre a városházát is, amely amellett, hogy otthont adott a bíró és az esküdtek tevékenységének, az ítélőszék működésének, a XVII. században több ízben színhelye volt a vármegyei közgyűléseknek, magába foglalta a városi börtönt, továbbá a földszintjén egy bolthelyiséget.22 A város társadalmára ezekben az évtizedekben jellemző, hogy a kereskedők és kisebb részben az iparosok (főként a szabók, ötvösök) 15-20 családot magába foglaló csoportja játszotta a vezető szerepet. Ennek megfelelően a bírák többsége és az esküdtek egy része is e családokból került ki. Több család a XVI. század végén kialakult gyakorlat folytatásával a nemesi armális megszerzésével próbálta személyes függetlenségét, a gazdasági-társadalmi emelkedés egyetlen lehetséges útját a földesúrral szemben biztosítani, miként ez az ország hódoltsági területein is általános gyakorlattá vált.23 1611-ben a városban 24 nemes családfőt írtak össze, húszat a polgárság között, négyet a végvári tisztek soraiban. Ámde a megyebeli birtokos nemesek soraiban is számba vettek három olyan személyt, akik az előző évtizedekben emelkedtek ki a polgárságból, s jutottak címereslevélhez. Mégpedig úgy, hogy közben folytatták polgári foglalkozásukat is.24 Fontos tényezője volt a város társadalmi viszonyainak, hogy a tehetős kereskedő és iparos családok egy része szoros rokoni kapcsolatba került egymással, s azt minden bizonnyal felhasználta érdekeinek érvényesítéséhez; miként nem kevés előnyt jelentett az is, hogy éppen ezekben az években több győri polgárfiú haladt előre sikerrel az egyházi pályán. Ennek illusztrálására két példát szeretnék említeni. Éspedig azt, hogy 1601- 1606 között az a felpéci Vincze Balázs volt püspöki udvarbíró, a vármegye alispánja, akinek sógora Kéthelyi Pál esküdtpolgár, maga is püspöki udvarbíró, majd városbíró; sógornője pedig Süvegh Veronika, Dallos Miklós egri kanonok, 21 GyMJVL GyVL Győr város magánokiratai. 746. sz. Benkovith Péter (41 éves) volt városbíró, alispán, Bogyó János (54 éves) gyalogvajda és Szombath (Szabó) András városbíró (65 éves) vallomásai 1649. március 27,-április 1. között. A zászló korábbi létezéséről, apjára és a hajdani városbírák- ra való hivatkozással, Szombath András beszélt. 22 A vármegyei közgyűléseket és ítélőszékeket azokban az esetekben tartották a Városházán, amikor az alispán nem rendelkezett Győrben megfelelő tágas házzal. Ilyen gyakorta előfordult, mint ez a vármegyei jegyzőkönyvekből kitűnik. A Városháza épületében lévő szegletboltot 1633 szeptemberében említik először, amikor bérbe adták Horváth Gombkötő Péternek. GyMJVL GyVL Tanácskozási és törvénykezési jegyzőkönyvek. 5/a. köt. 15. A városi börtönről 1637-ben jegyzik fel Bajusz Mihály polgár panaszára, hogy az épület egyes részei deszkából vannak, s a rabok ott szöknek. Ezért elhatározta a tanács, hogy a deszkát téglafallal cseréli fel. Uo. 5/a. köt. 26. A városháza építéséhez szükséges építőanyagot alkalmanként az engedetlen polgárokra kiszabott büntetésekből fedezték. 1630-ban a városbíró megsértéséért Maróthy Gáspár deáknak 10000 bécsi zsindelyt kellett adni, 1642-ben viszont a város szabadsága ellen vétő Miklós Mártont és Gábor deákot ítélték 15000 öreg tégla és két ablakra való faragott kő szolgáltatásra. Uo. 7. köt. 17. és 5/a. köt. 100. 23 Vö. Szakály Ferenc: Magyar nemesség a XVII. századi hódoltságban. Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szerk.: SzviRCSEK FERENC. Salgótarján, 1984. (Discussiones Neogradienses, 1.) 33-36. 24 GyMSM GyL GyVmL Győr vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei. 1. köt. 163-166. 140
