Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Városi önkormányzat a XVII. században Győrött
Városi önkormányzat Győrött jegyző (1593) látta el a városi jegyző feladatait.9 A további funkciók elkülönülését jelzi, hogy 1604-ben a városi tanács előtt Bajusz György deák, mint a török uralmat megelőző évek „ispital-mestere" — azaz kórházi-szegényházi gondnoka — mutatta be számadásait és kérte felmentését.10 A káptalani joghatóság alatt egységessé vált város pecsétjének lenyomatát 1548-ból ismerjük először, egy Sopron város tanácsához intézett levélről. Az erősen megkopott, egyszerű rajzolatú pecsétnyomó, SIG[ILLUM] CIVIT [ATIS] JAVRIEjNSIS] körirattal, a káptalani város védszentjét, Szent István vértanút ábrázolja, miként apró formai változásokkal megújítva a szabad királyi városi rang elnyeréséig, 1743-ig mindvégig.11 A város gazdasági szerepének erősödése, mindenekelőtt a rendszeres keletnyugati export-import kapcsolatokban, a távolsági marhakereskedelemben való részvétel (a heti marhapiac létrejötte 1581-ben) megnövelték a polgárság erejét, öntudatát. Az újgazdag mészáros és marhakereskedő polgárcsaládok tagjai személyes szabadságuk erősítésére egyre inkább törekedtek a nemesi armális és esetleg kisebb nemesi részbirtok szerzésére. Ezzel párhuzamosan fokozottabban kapcsolódtak be a város vezetésébe. Helyzetüket erősítette, hogy a megyebeli köznemesség pusztulása és szétszóródása miatt a nemesi vármegye is választott soraikból tisztségviselőt, mint 1592-ben Torkos János marhatőzsér-polgárt esküdtnek, majd a következő évben adószedőnek. Torkos 1588-89-ben látta el a városbíró tisztét. Szeghy Szűcs Gergely viszont, akinek testvére már korábban adószedő volt, 1590-91-ben és 1594-95-ben ült a bírói széken.12 Érdekes adalék a káptalani földesúr, a város és a német végvári katonaság viszonyának megítéléséhez az az eset, melynek szereplője éppen Szeghy Szűcs volt. Bírósága idején hevesen összetűzött és összeverekedett egy hozzá beszállásolt német katonával. Az eset nyomán kerekedett bírósági pert a káptalan — feltehetően a sértett nemességére való tekintettel — Győr és Komárom megyebéli nemesi „fogott" bírák előtt kívánta rendezni. Ennek soraiban azonban helyet követeltek maguknak a német seregbírók, a soltészek is. Gregoróczy Vince főkapitány-helyettes szerint ez régi gyakorlat volt a városban, és ha a polgárok beleegyeztek, akkor a káptalan is elfogadhatta. A kanonokok azonban mereven elzárkóztak az ítélőszék ilyetén való bővítése elől, mondván, hogy a jobbágy törvénye nem kötelező földesurára. Annál kevésbé — érveltek — , mert különleges helyzetről, a város tórájának ügyéről van szó. „Mely bíróságnak tiszti az mi iurisdictionktól függ es ennek az győri polgári rendnek mi képönkbeli tiszttartója ez nagyobb méltósá9 GyEL GyKHL Felvallási jegyzőkönyvek. 3. köt. 120. 1563-ban Csitvándi püspöki számvevő volt. EPL EKHL. Capsa 67. Fase. 8. No. 8. Hadricius János 1602-ben érsekújvári seregbíró volt. Alistáliról: GyEL GyKHL Felvallási jegyzőkönyvek. 5. köt. 239. 10 GyMJVL GyVL Tanácskozási és törvénykezési jegyzőkönyvek. 1. köt. 52. u GyMSM SL SVL Lad. XXIV. Y. fase. L. No. 65. 11 A kérdésről GecsÉNYI LAJOS: Gazdasági és társadalmi változások Győrött a XVI-XVII. század fordulóján. Tanulmányok Győr és vidéke történetéből. Szerk.: GECSÉNYI LAJOS. Győr, 1978., ill. jelen kötetben. 137
