Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Városi önkormányzat a XVII. században Győrött
Gecsényi Lajos gánföldesúri joghatóság. A lakosság adózása fejenként történt, megadták az állat- és terményjáradékot, szükség esetén kötelesek voltak ingyen fuvart teljesíteni, vagyonuk örökös hiányában a földesúrra szállt, bírájukat az erősítette meg. A káptalani városnak, mint a legnagyobb városrésznek, a XV. századból egyetlen oklevelét sem ismerjük ez idáig. A XV. század végén egy káptalani oklevél ugyan a város bíráját is megnevezi kibocsátóként, ámde a bíró szerepéről a tárgyalt ügyben egyetlen szó sem esik, az oklevelet a káptalan pecsétje hitelesítette. Az említett számadáskönyvek bejegyzéseiből ezektől az évektől már rekonstruálható, kisebb-nagyobb kihagyásokkal, a városrész tóráinak névsora, de választásuk módjáról, jogkörükről közelebbit nem tudunk.2 1526 után, főként az 1540-es évektől hatalmas átalakulás kezdetei bontakoztak ki a városban. A török terjeszkedés nyomán létfontosságú kérdéssé vált a Habsburg uralkodók számára az osztrák tartományoknak védelmet biztosító magyarországi erődvonal kiépítése. Ennek egyik központjául a kedvező stratégiai helyen fekvő Győr kínálkozott. Az építészeti tervek nem csupán a püspöki belső vár védműveinek korszerűsítésével számoltak, hanem erődítménnyé alakították az egész káptalani városrészt, a hajdani váralját. Ennek megfelelően erős fal- és bástyarendszert, továbbá a Rába vizével táplált sáncárok kiépítését tervezték. A sáncokon kívül maradt településrészek, külvárosok néhány esztendő alatt eltűntek, elpusztultak, ámde a Rábától nyugatra, a folyók által védett területen, a vár ún. Bécsi kapuja előtt, szervesen Győrhöz csatlakozva új külváros jött létre Újváros néven. Védelmét a természeti tényezőkön kívül az 1564-65- ben felépített sáncok és sövénykerítés, valamint a vár katonasága biztosította. A végvár létrejötte, az egyes városrészek pusztulása megszüntette vagy névlegessé tette több földesúr fennhatóságát. 1550 után nem találjuk nyomát a Héderváryaknak, s a püspököknek a belső várból, a hajdani lakótoronyból való eltávolítása pedig a székesegyház körül fekvő püspöki belső város házainak de facto káptalani fennhatóság alá kerülését jelentette. A XVI. század derekán a Dunántúl egyik legfontosabb végvárává, végvárvárosává lett Győrben ettől kezdve szoros egymásmellettiségben élt a város polgársága, a magyar és német végvári katonaság, a káptalani földesúr, a katonai hatalmat gyakorló főkapitányság és a hódoltság határára került vármegye tisztikara. Bizonyos, hogy az évek során a városban végbement topográfiai átrendeződést követte az addig különböző földesúri fennhatóság alatt élő lakosság egységesülése, új közösséggé szerveződése. Ennek feltételezett jellemzője a káptalani városrészt illető kiváltságok, az ottani szokásjog általánossá válása. Az új hely2 Győr 1526 előtti történetéről: Villányi SzaniszlÓ: Győr megye és város anyagi művelődéstörténete. Győr, 1881. és Bedy VINCE: A győri székeskáptalan története. Győr, 1939. c. munkái, továbbá a korábbi szakirodalom alapján CSIZMADIA ANDOR: Győr közigazgatása a szabad királyi városi rangra emelés előtt. Győri Szemle, 11. (1940) 3. sz. c. tanulmányai adnak tájékoztatást. Az utóbbi években végzett újabb kutatások eredményeit részben polemizáló jelleggel foglalta össze: Gecsényi Lajos: Győr középkori helyrajzáról (adatok és kérdőjelek). Győri tanulmányok, 5. Szerk.: CziGLÉNYI LÁSZLÓ. Győr, 1983., ill. jelen kötetben. 134
