Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Városi önkormányzat a XVII. században Győrött
Városi önkormányzat Győrött zetben viszont a társadalmi, jogi és igazgatási viszonyok meghatározó tényezőjévé a város, a vármegye, a káptalan és a végvári katonaság állandóan mozgásban lévő érdekellentétei váltak. Míg a káptalan teljes erővel próbálta földesúri hatalma minden részletét megőrizni, addig védelmi feladatainak ellátásához a főkapitányság sem igényelhetett kevesebbet, mint a város és a vidék lakosságának munkaerejét, élelmét, lakását, később földjeit. A két hatalmi erő, a földesúr és a főkapitányság között a város polgársága és annak képviselője, a városi tanács állt az összeütközések gyújtópontjában. Kezdetben teljesen kiszolgáltatottan, a XVII. századtól — a kivívott gazdasági és jogi pozíciók birtokában — mind öntudatosabban, kihasználva a két ellenlábas konfliktusaiból adódó lehetőségeket. A Mohács utáni évtizedekben végbement átalakulás időszakára jellemző kiszolgáltatottság évei a korábban, és nemegyszer még ekkor is civitasként emlegetett Győr történetének zavaros korszakát jelentik. Az 1530-as években a győri püspökség jövedelmeit és birtokait bíró Bakits család tisztviselői és katonái sanyargatták, sarcolták a polgárokat, bántalmazták vezetőiket. A fennmaradt sérelmeik és panaszbeadványok szép számmal említenek ilyen eseteket. 1546 januárjában az akkor még számottevő hatalommal rendelkező püspöki udvarbíró két városi esküdtet bebörtönöztetett, a régi városbírót az utcán szidalmazta, az új bírót megverette és a „fellegvár" börtönébe záratta. 1549-ben Korlatovith Jeromos, a vár alkapitánya egy esküdtet súlyosan megsebesített. 1577-ben a főkapitány parancsait teljesíteni nem tudó városbírót előbb az egyik gyalogvajda, majd személyesen a főkapitány bántalmazta, s verte bilincsbe.3 A városi igazgatás szervezetéről, működéséről ezekben az években sem rendelkezünk — a már említett iratpusztulás miatt — bővebb adatokkal. A káptalani felvallási jegyzőkönyvekből megállapítható a különböző ügyekben eljáró bírák és esküdtek hiányos névsora. Ez csupán annyi következtetést enged meg, hogy a bíróviselt polgároknak a város közéletében való rendszeres jelenlétét rögzíthessük. A XVI. század második felében felbukkanó adatok azonban sejteni engedik a feltehetően korábban kialakult polgári közösségi tudat létezését, az igazságszolgáltatás autonómiájának működését. 1559-ben a bíró és az esküdtek Nádasdy Tamás nádorhoz intézett levelükben Sáfár Tamás polgártársukat „concivem nostrum et membrum Civitas nostrae" — városunk polgára és tagja — megjelöléssel illették, kifejezve ezzel a polgári közösség létét. Ugyanezen évben egy 3 A város XVI-XVII. századi történetéről: Villányi SZANISZLÓ: Győr-vár és város helyrajza és erődítése a XVI. és XVII. században. Győr, 1882., továbbá összefoglaló, a szakirodalomra támaszkodó jelleggel: lENEI Ferenc: A középkori Győr. Győr. Várostörténeti tanulmányok. Szerk.: DÁVID LAJOS- Lengyel AlfrÉD-Z. SZABÓ LÁSZLÓ. Győr, 1971. Ld. még: GECSÉNYI Lajos: Győr városa 1526 után. Arrabona, 18. Győr, 1976. és GECSÉNYI Lajos: Katonák és polgárok a győri végvárban a XVI-XVII. században. Hadtörténeti Közlemények, 97. (1984) 4. sz. Fel kell hívnom továbbá a figyelmet Bak Borbálának a város igazgatásának XVIII. századi történetéről készített igen alapos, adatgazdag elemző munkájára, amely több ponton utal a győri igazgatás sajátosságaira: BAK BORBÁLA: Győr szabad királyi város igazgatása 1743-1778 (tisztségviselők, alkalmazottak) Bp., 1980. 135
