Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Városi önkormányzat a XVII. században Győrött
VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT A XVII. SZÁZADBAN GYŐRÖTT* A városi közigazgatás és ítélkezés alapelveit és gyakorlatát, miként a különböző gazdasági előjogokat és személyi kiváltságokat, a királyi privilégiumok, földesúri kiváltságlevelek rögzítették. Vonatkozott ez elsősorban a királyi városok polgárságára, akik a legfontosabb jogok teljes körét élvezték, mint az önkormányzat joga a bíráskodásban és a közigazgatásban, a kegyúri jog, a polgárjog adása, a földesúri jogok gyakorlása, a szabályrendeletek alkotásának joga, az országgyűlési követküldés joga, a vásártartási jog, az árumegállító jog. Személyes szabadságuk alapján csak saját városi bíróságuk előtt voltak kötelesek perbe szállni; szabad végrendelkezési joggal, vám- és harmincadmentességgel, beszál- lásolási mentességgel bírtak.* 1 Azokban az esetekben, amikor a privilégium nem maradt az utókorra, a szokásjog mögött körvonalazódnak a hajdani jogforrás rendelkezései. Nehezebb a helyzet azon városok esetében, amelyek ugyan széleskörű szabadságot élveztek, de mégsem tartoztak a királyi városok körébe. Ezek rendelkeztek a felsorolt jogok kisebb-nagyobb hányadával, de jogaik érvényesítése, gyakorlása mindig a földesuraikkal folytatott harcok eredményességétől, a harcok hátterében pedig gazdasági erejüktől, a királyi hatalomhoz, annak egyes szerveihez fűződő kapcsolataiktól függött. így volt ez Győrött is, ahol az V. István által adományozott 1271. évi kiváltságlevél a királyi város lakói számára engedélyezte a szabad bíróválasztást, s ennek megfelelően a polgárokat köz- igazgatási és peres ügyekben egyaránt saját bírájuknak rendelte alá. Biztosította a privilégium a szabad vásártartást és megerősítette a vámmentességet is. Ugyanakkor a káptalani városrész és minden bizonnyal a Héderváry család tulajdonában lévő külváros lakossága is, bár részesült az országos kedvezményekből, függőségi viszonyát tekintve földesurai joghatósága alatt maradt. Ezt erősíti meg a győri káptalani számadáskönyvek első kötetének egy 1314- re datált bejegyzése, amely szerint a városi bírót a káptalan és a nagyprépost együtt választja, s a bíró hatásköre kiterjed Bácsa és Sáránsér káptalani birtokokra is. Ama kevés írásos emlék között, amely a Győr 1594. évi török elfoglalását megelőző évszázadokból fennmaradt, csupán a királyi városrész (civitas regalis) bírájának és 12 esküdtjének néhány XIV. századi oklevelét ismerjük. Ezekből kiderül, hogy a városrész tanácsa eljárt polgárai peres ügyeiben, ítéleteket hozott, okleveleket állított ki. 1394 után a királyi városrészt nem említik többé a források. Az ezt követő évtizedekben az egész városban általánossá vált a ma* Tanulmányunk alapját a Veszprémi Akadémiai Bizottság 1984. áprilisi településtörténeti konferenciáján Győr város közigazgatása a XVII. század első felében címmel tartott korreferátum képezte. Ennek szövege megjelent a PAB-VEAB Értesítő A Dunántúl településtörténete, VI. c. kötetben (95- 103.). 1 Csizmadia Andor-KovAcs KAlmáN-Asztalos László: Magyar állam- és jogtörténet. Bp., 1972. 111-112. Városi önkormányzat Győrött, 133-164.
