Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr középkori helyrajzáról (Adatok és kérdőjelek)
Gecsényi Lajos város 1440-ben a püspök birtokában volt, annak rendelkezése alá tartozott, hiszen tőle kellett kérni, hogy a királyi család ott megszállhasson. Abban az esetben, ha a belső város — azaz források által a tágabb értelemben várnak nevezett terület — még királyi hatalom alatt áll, nyilván nem lett volna szükség hozzájárulásra. V. László 1455 októberében a káptalani városra vonatkozó kiváltságokat megerősítő oklevelében megemlékezik arról, hogy a püspök és a káptalan neki és anyjának az üldözőik elől győri várában menedéket adott. („In castro suo fovit."). És ezért javaik az ellenségtől sokat szenvedtek.58 Nem érdektelen megemlítenünk talán azt sem, hogy Engel Pál alapos adatgyűjtésében Győr egyetlen alkalommal sem szerepel a királyi várak között az 1387-1437 közötti években. Mindez valószínűsíti azt a feltételezésünket, hogy Győrött a királyi város el- adományozására 1394 és 1403 között kerülhetett sor, Zsigmond jelentős birtokadományozásainak korában. Az adományosok a püspökség és a Héderváry család voltak. A káptalan a jelek szerint (egy lehetőségre később utalunk) nem részesült a királyi város területéből. Ha figyelembe vesszük, hogy Győr püspöke ekkor Héderváry János és mellette a Héderváry-birtokrészt unokatestvére, György főlovászmester és felesége Rozgonyi Ilona tartja kezében, nagyon köny- nyen elképzelhető — a kiterjedt Rozgonyi rokonság segítségével — a királyi város megszerzése, miként erre a korból több példa is van. Ebben az időben (1397) szerzik meg a Héderváryak a királyi népek utolsó Győr környéki faluját. Tápot is, ahol királyi vadászok éltek.59 Érdemes megerősítésként Villányi Szaniszló véleményét idézni: „A királyt illető területrész, vagyis a külső vár és az úgynevezett Királyföld vagy már 1447 előtt, vagy az 1447-i megváltás alapján jutott a püspökség birtokába... Csekély számú okleveleink 1404 óta többé nem emlékeznek a győri királyi polgárokról és így valószínű, hogy Győrnek nevezett Királyföldje már Zsigmond idejében jutott a püspökség földesúri hatósága alá." A radkersburgi „legenda" Győr történetében tehát nem Villányitól eredt, ő a reális alternatíváig jutott.60 Az 1447-es radkersburgi békeszerződés vagy fegyverszüneti egyezmény, amely a helytörténeti irodalomban elválaszthatatlanul összefonódott a királyi Győr eltűnésével, így valójában „csak" Győr III. Frigyestől történt visszaszerzésének dátuma. Talán az sem véletlen, hogy a Radkersburgban tárgyaló magyar küldöttségben nemcsak Salánki Ágoston püspök volt érdekelt Győr mielőbbi visszaszerzésében, de ott volt Héderváry Lőrinc nádor is, aki maga is bírt a városban területet. A káptalan szereplése a püspök mellett a váltságösszeg megfizetésében egyébként magától értetődő, hiszen nemcsak a győri castrum visszaváltásáról volt szó, hanem nyilván a káptalani városrészről is. 58 TELEKI J.: i. m. X. köt. 484.133. sz. 59 MÓL DL 87 650. 60 Villányi Sz.: Győr vár és város, i. m. 10. 126
