Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győr középkori helyrajzáról (Adatok és kérdőjelek)
Gecsényi Lajos szerezték és ágyazták új összefüggésekbe a győri adatokat is. Ezek a tanulmányok fontos támpontként szolgálnak a győri várostörténeti vizsgálatokhoz.3 Mindezt azért tartjuk szükségesnek előrebocsátani, mert nézetünk szerint a város középkori történetének kutatása nem tekinthető lezártnak, ám az csakis újabb források feltárásával, az eddigi adatok felülvizsgálatával és a különböző megállapítások korrekciójával, pontosításával vihető előbbre. Dolgozatunkban a tiszteletre méltó elődök munkásságának — elsősorban Villányi Szaniszló nyomdokain történő — szerény folytatására vállalkozhatunk annak tudatában, hogy Győr középkori évszázadainak megismerése még — nem utolsósorban a régészeti kutatások aktivizálásával — további hosszú és aprólékos munkát kíván. 1271 — a várossá alakulás sorsdöntőén meghatározó dátuma előtt mindösz- sze néhány oklevél szól a püspöki és ispáni székhelyről. Ezek hézagos adataiból felvillant a fontos kereskedelmi csomópont, a vízi átkelőhely védelmét ellátó püspöki lakótorony és az azt körülölelő erődítmény, a XIII. század első felében alapított dominikánus kolostor, és a johannita lovagok, a túród monostornak adományozott szőlőművelők, várjobbággyá emelt szolgák háza, és néhány kúriának, palotának nevezett épület. Az 1271-es privilégium bővíti először lényegesen az ismeretek körét mind gazdasági, mind társadalmi, illetve helyrajzi vonatkozásban. Ezek alapján bizonyos, hogy a Győr környéki királyi hospeseket védelmi szempontoktól vezérelve a várba telepítették át, míg a vár alatti lazán összefüggő kis településekben királyi tárnokok, várnépek, a Szent Adalbertról elnevezett prépostság és a johannita lovagok népei laktak, a nyilván nagyobb számú káptalani és talán püspöki jobbágyok mellett. A különböző jogállású népek egy részét a várban és a külvárosban kiváltságlevél kovácsolta királyi fennhatóság alá tartozó városi polgárrá és mellette a káptalani vendégek („hospitibus...ante castrum Jauriense congregatis et congregandis") számára IV. László király 1273-as (minden bizonnyal korábbi privilégiumokon alapuló) oklevele biztosította a további fejlődés kereteit.4 Kun László oklevele a káptalani jobbágyok 1271-ben meghatározott magánföldesúri adóztatása mellett megerősítette a magánföldesúri bíráskodás tényét is, és ezzel eldőlt a kérdés, hogy ez a terület nem csatlakozik a királyi városhoz. így nem kétséges, hogy a XIII. század végétől a városi lakosság két meghatározó tényezője a királyi és káptalani város népessége volt, amelyet kifelé — a vámmentességgel — egységes szabadságjogokkal ruházott fel az 1271. évi kiváltságlevél. 3 Mályusz Elemér: A mezővárosi fejlődés. Tanulmányok a parasztság 14. századi történetéből. Szerk.: Székely György. Bp., 1953.166. skk. Fügedi Erik: Győr városának 1271. évi kiváltságlevele. Győr. Várostörténeti tanulmányok, i. m. 109-117. 4 FEJÉR, Georgius: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Buda, 1829-1844. Vol. V/2. 112-113. 116
