Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győri céhek a XVI. század második és a XVII. század első felében
Gecsényi Lajos A céhek belső életét részben maguk a céhlevelek, részben a céhmesteren túljutott peres ügyek és a végrendeletek egy része villantják fel. Ezek valamennyi esetben megerősítik a céhek befelé fordulásáról — „állam az államban": önálló közösség a városi közösségben — meglevő ismereteinket. A céh életében fontos szerepet játszó céhláda, jelkép volta mellett, mint pénztár és archívum egyaránt funkcionált. A különböző jogcímeken befolyó pénzösszegekről — büntetéspénzek, hagyatékok, a mesteravatások alkalmával befizetett pénzek — külön regestrumot vezettek. Ebben tüntették fel a céh valamennyi bevételét és kiadását. 1610-ben Szűcs Benedek céhmester, városbíró említi végakaratában, hogy „amit apródonként a céhben adtak a regestromban be vagion írva".81 A csizmadiák esetében szólnak egyedül a statútumok a céh pecsétjéről, bár a fennmaradt pecsétnyomókból tudjuk, hogy más céhek is használták a megerősítés e fontos kellékét. A káptalan rendeletéből valamennyi céh csináltatott templomi zászlót a székesegyház számára és körmeneteken ez alatt vonult fel. Érdekes kivételnek látszik viszont, hogy a katonai kovácsok és bognárok 1643-as céhlevele következetesen — a ferences templomot említi a céh kegyhelyéül. Ezt a főkapitányi privilégiumot a káptalan sohasem írta át és erősítette meg.82 A mesterek és legények végrendelkezésénél minden esetben jelen volt a céhmester vagy az atyamester és többször más mesterek is. Berdóczi Szűcs János mestertársaitól kérte, hogy a céh viseljen gondot özvegyére.83 Puczekovyth Varga György a céhet jelölte meg végrendelete végrehajtójának.84 Pisalicz Szabó János házának árát a céhládában helyezte letétbe árvái számára.85 Az elhunyt Rátóti Szabó András leányának a céh rendelt apja hagyatékából 18 ezüsttallért házasságkötésekor, házi eszközök beszerzésére.86 Gyakran voltak a mesterek a céhláda adósai. Berdóczi Szűcs János 1630-ban 1 fi. 75 dénárral, Markolin Szabó Pál 1644-ben 44 tallérral, Doktorich Varga Jakab 1646-ban 31 forinttal, Szokolich Varga Pál 1648-ban 50 forinttal tartozott a céhládának. Egy alkalommal tudjuk pontosan, hogy a végrendelkező mester (Csizmadia András: 1644) nyersanyagért — szattyánbőrért — maradt 1 fi. 50 dénár értékben a céh adósa. Az 1626-ban török rabságba hurcolt Varga Jakab mesterlegény váltságdíját (80 fi.) egy év múltán a céh fizette ki.87 A céhek belső életéről 81 GyEL GyKHL Libri testamentorum. 1. köt. 33. 82 GyMJVL Céhiratok levéltári gyűjteménye. 22. sz. 83 GyEL GyKHL Libri testamentorum. 2. köt. 12. 84 Uo. Felvallási jegyzőkönyvek. 7. köt. 120. 85 Uo. Libri testamentorum. 2. köt. 172. 86 Uo. Felvallási jegyzőkönyvek. 7. köt. 184. 87 GyMJVL GyVL Törvénykezési jegyzőkönyvek. 1. köt. 219. 112
