Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győri céhek a XVI. század második és a XVII. század első felében
Győri céhek Szigorúan eljárt a céh a kisebb becsületsértési és rágalmazási perekben, amelyek időnként a mesterek vagy legények között kirobbantak. A „jelentősebb" ügyek viszont a városi ítélőszék elé kerültek. A határvonal egyik oldalán találjuk a következő ügyet. 1610-ben a városi ítélőszék illetéktelennek jelentette ki magát egy szökött inas visszaadása ügyében, mondván, hogy ez céhbeli dolog, tehát mesterek, mint fogott bírák ítélkezzenek.88 Esetenként viszont a céhen belüli viták elsimításában a céhmester mellett városi esküdtek is részt vettek.89 A pontos határt megvonni szinte lehetetlen, a választóvonalat valahol a céh egészét, illetve annak vezetőit érintő ügyekben és az ún. calumniaügyekben kereshetjük. 1634-ben a „vásárműves" szabómesterek (29 fő) a céhmester és az atyamester vezetésével perbe hívták társaikat a „váltómíves" Tomsinovicz Szabó Ágostont és Bohovecz Szabó Jánost, akik a céhmesterválasztás alkalmával a céhládát el akarták lopni, hogy ezzel megakadályozzák a „vásárműves" mesterek jelöltjének megválasztását. Egy másik alkalommal nyilvánosan tiltakoztak, társaik felhatalmazása nélkül, a „vásárműves" mester választása ellen, s ezért fogott bírák, illetve más céhmesterek bírósága elé kerültek. Az ítéletet nem fellebbezték meg, de titokban panaszt tettek a káptalannál. Rágalmazásukért és ármánykodásukért a városi ítélőszék elé kerültek.90 Hasonló eset történt 1639-ben a gombkötőknél. Az első alkalommal a szabó-, az ötvös-, a bőrös-, a lakatos-, a borbély-, a csizmadia-, a molnár- és a vargacéhek mestereiből fogott bíróság tagjai indítottak a város előtt pert, mert az általuk hozott ítéletet a gombkötő céhmester és más mesterek közötti perben az alperesek nem tartották meg.91 A második alkalommal a gombkötők atyamestere indított városi pert. Ő ugyanis tisztségénél fogva ítéletet hozott egy mesterlegény ügyében, aki nem adott „társpoharat". A legény a céhmester előtt viszontváddal élt, és végül a céh az atyamestert ítélte el.92 1636-ban a szabócéh vezetői egy posztónyíró mestertársukat perelték, aki azzal rágalmazta őket, hogy a céh pénzét elisszák.93 Eddigi ismereteink szerint a céhleveleknek a káptalan joghatóságára, bíráskodásra vonatkozó rendelkezéseit maguk a céhek is igyekeztek megkerülni és igazukat a városi hatóság előtt keresni.94 Erre ösztönözte őket a város tanácsa is, mint azt a gombkötők és szabók perei igazolják. A polgárságnak a földesúrral 88 Uo. 4. köt. 107. 89 Uo. 1. köt. 96. 90 Uo. 7. köt. 231. A „vásárműves" a kifejezetten piacra, vásárra dolgozó mester volt, a „váltóműves" pedig, aki odahaza a műhelyében fogadta a vevőket. Vö. SZAMOTA ISTVÁN: Magyar oklevélszótár. Bp„ 1909. 91 GyMJVL GyVL Törvénykezési jegyzőkönyvek. 8. köt. 2. « Uo. 8. köt. 84. 93 Uo. 7. köt. 258. 94 Kivételnek tűnik a borbélycéhnek 1610-ben a Káptalanhoz benyújtott panasza a volt céhmester ellen, aki szidalmazta a céh tagjait. Ám a vétkes ünnepélyes bocsánatkérése a városbíró és 3 esküdt előtt zajlott le. így a város mindenképpen közreműködött az ügyben. GyEL GyKHL Téka XXXIX. No. 28 630. 113
