Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Városi és polgári szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegyalján a XV-XVI. század fordulóján
Gecsényi Lajos jában, hét évig támasztható.10 A végrendelkezés szabadságát biztosítja az újhelyi privilégium is.11 A különböző ügyletek jelentős része az újhelyi pálos kolostor és a helybeli lakosok, továbbá újhelyi és pataki polgárok között ment végbe. Az első ilyen eset szerint 1307-ben Achilles pataki plébános előtt Sada nevű személy és felesége bizonyos szőlejük („propriis sumptibus et laboribus ex nova plantatione cultam et plantatam...") tulajdonjogát, a haszonélvezet fenntartásával, az újhelyi pálosokra ruházzák.12 1310-ben Zalok fia Márton újhelyi polgár (civis) 8 hold földjét (4 hold vásárolt, 4 hold irtvány) egy márka ezüstért eladja az újhelyi pálosoknak. Az ügylet tanúi — a későbbi századokhoz hasonlóan — 6 név szerint megnevezett helybeli polgár, akiknek a felek áldomást fizettek: „secundum consuetudinem illius loci".13 A szőlő és szántóföld adásvételének általános gyakorlatát sejteti Róbert Károly 1312-es oklevele, melyben megerősíti az újhelyi pálosokat az előző királyok által adományozott földek és malmok, valamint az újhelyiektől vásárolt és adományozott földek és szőlők birtokában.14 1338-ban már az ügyletek más formájával is találkozunk. A pataki bírák előtt Péter fia János helybeli polgár („concivis noster") a Királyhegyen levő szőlejét egy előző záloglevele alapján, miután visszaváltani nem tudta, Pál mester plébánosnak engedi át. Egy év múltán ugyanez a Pál mester már tovább engedi a szőlőt („pro pecunia sua sibi perpetuo devolutam"), testvérének, János mesternek.151342-ben pataki polgárok egymás között elcserélik egy örökölt, illetve egy vásárolt szőlejüket.16 1391-ben, 1400-ban, 1428-ban a szabad végrendelkezési jog megnyilvánulásaival találkozunk. Mindhárom esetben az elhunyt polgárok vagyonukat (szőlőt és szántót) teljesen vagy részben az újhelyi Szent Egyed kolostorral hagyják, s feleségüknek, gyermeküknek csak a haszonélvezetet tartják fenn egy időre.17 1387-ben említik először az idegen földesurak birtokán fekvő extraneus szőlőket, de nyilvánvaló, hogy ezek nyomai már évtizedekkel előbbre nyúlnak visz- sza. Ekkor Zsigmond király a Perényiek Wyl, Redmec, Alsóredmec, Alsón helységekben élő jobbágyainak a Patak és Újhely királyi városok hegyein fekvő szoléi után elengedi a kilencedet.18 10 MÁLYUSZ Elemér: A mezővárosi fejlődés. Tanulmányok a parasztság 14. századi történetéből. Szerk.: SZÉKELY György. Bp., 1953. 150. A sárospataki „libertas civitatis" értelmezésére vö. még: Fügedi Erlk: Középkori magyar városprivilégiumok. Tanulmányok Budapest Múltjából, XIV. Bp. 1961. 66. 11 Árpádkori Új Okmánytár. Közzéteszi: Wenzel Gusztáv. VIII. köt. Pest, 1870. 5-7.4. sz. 12 Anjoukon Okmánytár I. köt. Szerk.: NAGY Imre.. Bp., 1878.129-130.122. sz. w Uo. 213.194. sz. 14 Uo. 263. 244. sz. 15 A zichi és vásonkeői gróf Zichy család idősb ágának okmánytára. Szerk.: NAGY IMRE-NAGY IVÁN- VÉGHELY Dezső-Kammerer Ernö-Lukcsics Pál I. köt. Pest 1871. 564. 524. és 537. sz. 16 Uo. II. köt. 16-17.13. sz. v MÓL DL 7733; ZSO 742-743.; MÓL DL 12 029. 18 MÓL DL 7310. 8
