Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Városi és polgári szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegyalján a XV-XVI. század fordulóján
Szőlőbirtokok és borkereskedelem a Hegy alján Noha a XV. század első felében ritkák a fentiekhez hasonló oklevelek, nem kétséges, hogy Patak és Újhely királyi városok magánföldesúri birtokba kerülése után a helyi polgárok továbbra is éltek évszázados jogaikkal. 1413-ban Zada fia Tamás újhelyi lakos 8 hold szántóját, égető szükségtől kényszerítve, eladja az Agoston-rendi szerzeteseknek. 1415-ben Korpás Imre, ugyancsak Újhelyből, 20 hold szántóját végrendeleti- leg a pálosokra hagyja. 1419-ből két hasonló adományról vannak adataink.19 Ezután néhány évtizedet ugorva sorolhatjuk a további példákat: 1474-ben két esetben újhelyi polgárok hagynak szántókat a pálosokra, 1481-ben Chizak Mátyás újhelyi polgár a Feketehegy promontóriumon levő, Doro Péter terebesi lakostól vásárolt szőlejét adja el a szerzeteseknek.20 1489-ben a tolcsvai Oroszlán Balázs a liszkai Előhegyen fekvő szőlejét bocsátja áruba Szebeni András szepesi kanonoknak.21 A további pataki és újhelyi példák sorolása nélkül a végrendelkezési jog területi elterjedésére idézzük 1511-ből Domokos keresztúri plébános oklevelét. Ebben Rác Kelemen özvegye, Ilona asszony, tokaji lakos erősíti meg férje végrendeletét egy tokaji szőlőről, a tokaji pálosok javára.22 Hadd említsük meg végül, hogy 1521-ben Tállya tanácsa előtt tanúvallomások hangzanak el, melyek szerint Perei György egy szőlejét „iure testamentaliter legavit filie sue Anne et coniugi Elisabeth. Filie duas partes coniugi vero terciam partem ea tamen condicione si eis mori contingat post obitum, prioribus senioribusque in fraternitate divi Michaelis extentibus reliqueretur et dimitterentur..."23 A további adatok sorolása nélkül kétségtelen, hogy a szőlők (s általában a szorosan vett telken kívüli birtokállomány) elidegenítésének a XIV. század óta meglevő kedvező keretei a hegyaljai településeken lehetőséget teremtettek a helyi lakosság szabad birtokforgalmának, majd pedig a polgári, nemesi és egyházi extraneitás kibontakozására.24 19 Adalékok Zemplén vármegye történetéhez, 9. (1904) 25-26. és 55. A leleszi konvent levéltárából közli az okleveleket: DONGÓ GYÁRFÁS GÉZA. 20 MÓL DL 17 631; DL 17 632; DL 18 590 — valamennyi oklevelet a mezőváros tanácsa állította ki. 1491-ben Balphancz Pál eladja pataki szőlejét az újhelyi pálosoknak, miután szülei örökjoggal, de azzal a kikötéssel hagyták rá, hogy valamilyen módon a pálosoknak kell juttatnia. 21 MÓL DL 63 870. Ezt a sajátosságot, mely szerint a szepesi káptalan tagjainak saját (kollektív) birtokukon vannak egyéni tulajdonban levő szőlői — erősíti meg egy másik adat is: Bak Gáspár, a káptalan egykori prépostja végrendelkezik két liszkai szőlejéről, s azokat a káptalanra hagyja. MÓL Filmtár. C 318. d. Szepesi Káptalan Magánlevéltára Ser. 2. Fase. 1 No 111494. jan. 15. 22 MÓL DL 22 250 23 MÓL Filmtár. C 269. d. Bártfa Város Levéltára. No. 5014. A végrendeletet Perei Ambrus megtámadta s a szerzeteseket perrel fenyegette meg, mire azok 6 forintot fizettek, s így békésen kiegyeztek. 24 Említésre méltó, hogy 1506-ban Czeke Márton földesúr Bondor Lukács nevű tolcsvai jobbágya (máshonnan tudjuk, hogy több alkalommal a község bírája) kérésére bizonyos prediumot („vulgariter theelek dicitur"), amelyet Bondor maga irtott s hozzá egy darab földet is vásárolt, örökös joggal átenged Bondomak s örököseinek, egyben minden tehertől felmenti. MÓL DL 72105 9
