Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győri céhek a XVI. század második és a XVII. század első felében
Győri céhek gai alapján. Az ipari fejlődés gyengeségét mutatta, hogy éppen az ötvös szakmában, ahol igen erőteljes mennyiségi kereslet mutatkozott az árucikkek iránt, csak közös céh létrehozására volt képes a négy város iparossága. 1607-ben a borbélyok (7 mester) a káptalani jegyzőkönyvből másoltatták ki elveszett eredeti kiváltságaikat.36 Ugyanezen évben került sor a magyar vargák új céhszabályainak kiadására. (Arról a tényről, hogy a „régebbi" szabályok mikor és hol készültek, nem szól a forrás.) A XVI. századi esetekhez hasonlóan nem közvetlen átvétel, hanem a helyi szokások írásba foglalása ment végbe. A szabályok — miként a csizmadiáknál — jól kiépült belső szervezetet és igen részletes mechanizmust tárnak fel. Többek között szólnak a mesterré válás feltételeiről, az inasok fogadásáról, a legények munkájáról, a kereskedelmi konkurencia korlátozásáról. Az inasok fogadását itt is az atyamester döntéséhez kötötték, ő jelölte ki azt a mestert akihez az inas mehetett. A legények vándorlása 3 évig volt kötelező, heti 16 déná- ros bérrel. Munkaidejük viszont hajnali 3 órától este 7 óráig tartott. Aki más legényét elcsábította 100 dénárt fizetett a céhládába. A silány terméket készítő mester büntetése 200 dénár volt. A mesterré avatás feltételei már a bezárkózás megcsontosodását mutatják. A céh vezetői által kijelölt két mester előtt a jelentkező legénynek származási és erkölcsi bizonyítványt kellett felmutatnia, majd öt meghatározott szakmabeli terméket elkészíteni, amit valamennyi mester jelenlétében vizsgáltak felül. Felvételkor 2 fogásos ebédet, 2 köböl és 8 pint bort, továbbá 200 dénárt fizetett. A felvételt követő egy évben kötelező volt számára a házasságkötés, továbbá egy éven át minden héten misét kellett mondatnia a céh oltáránál a székesegyházban, az oltárt kivilágíttatni és ministránsról gondoskodni. Ha a misemondatást elmulasztotta, 33 dénárra büntették. Egy év után újabb ebéd (3 tál étel, 3 köböl bor), majd a Szent Erzsébet-napot követő vasárnap ismét egy vendéglátás (6 tál étel, 6 köböl bor) következett. Ez alól csak a mester fiai és felerészben a mesterek vői mentesültek. Tiltották a szabályok, hogy a városi hetipiacon a céh tagjain kívül bárki ökör- és báránybőrt, továbbá mesterségbeli szerszámokat vásárolhasson. Ez a tilalom nyilván nemcsak az idegen mesterekre, de elvben a helyi német vargákra is vonatkozhatott, akik ellen 1618-ban törvényesen is megkíséreltek fellépni. Ám a statútum megengedte azt, hogy a kereskedők ún. finomabb cipellőket és ún. „bécsi árukat" hozzanak be a városba eladni. Bizonyára a helyiek számára az egyszerűbb tömegcikkek jelentettek versenyt. Ennek megakadályozására a vásár előnapján és a vásár napján 9 óra előtt tilos volt idegeneknek áruikat kirakni, sőt azokat előzőleg még két kijelölt helyi mesternek is be kellett mutatniuk. A mesterek szerszámot csak közösen szerezhettek be, és közösen kellett azokat elosztani.37 36 GyEL GyKHL Felvallási jegyzőkönyvek. 4. köt. 535. 37 Uo. 4. köt. 510. 101
