Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győri céhek a XVI. század második és a XVII. század első felében
Gecsényi Lajos A mesterek céhével egy időben jöhetett létre a legények társulása, melynek jegyzőkönyvét 1610-től vezették, (szabályaikat 1622-ben egészítette ki a káptalan, Győrött első ízben a protestánsok kizárására vonatkozó rendelkezéssel.38) Az alapító nyolc legénynek a soraikból választott dékán vásárolt ajándékba céhládát. 1610 és 1660 között 242 legény adott társpoharat és jegyeztette be magát a legénycéhbe. Többségük Győrben és Révfaluban szabadult.39 Itt kell megjegyeznünk, hogy valamennyi céh hatóköre kiterjedt a belvárosra, és az ún. Újvárosra egyaránt. Egyes mesterségek esetében a munkavégzés különböző fázisai el is szakadtak helyileg egymástól, mint ez Hans Prainer főkapitány 1629-es utasításából kitűnik. A pestisjárvány miatt ugyanis a szíjgyártók, vargák, szűcsök, tímárok bőrelőkészítő, ún. lúgoskádjait, a belvárosból Újvárosba kellett kivinni.40 1610 az az év, melyben egy végrendeletből tudjuk, hogy ismét működött a szűcsök céhe.41 A szűcsöknél (az egy évtizeddel későbbi jegyzőkönyv szerint) az új mesterek 2 fi. „igazságot", 1 arany „ajándékot" fizettek a céhládába, és vagy ebédet adtak, vagy megváltották azt. 1631-ben a megváltás 43 forintot tett ki. 1619-1636 között 19 új mestert vettek fel.42 1609- ben és 1610-ben a szabók régi céhlevelének megújításával, illetve az önálló kovácscéh megalapításával lezárult a „helyreállítás" korszaka.43 A szabók ugyan 1613-ban még királyi megerősítést is kértek és kaptak szabályaikra, ám ez tartalmilag csak két új elemet hozott. Egyfelől kiterjesztette a céhlevél hatályát az érsekújvári, komáromi és pápai szabókra, másfelől pedig a győri vásárokon megtiltotta minden idegen kereskedő és mester (beleértve a „török szabómíveket" árusítókat) tevékenységét a céhmester engedélye nélkül.44 A kiterjesztés adott esetben nem közös céhet jelentett a másik három város mestereivel, hanem a céhszabályok továbbszármaztatását. Nem tudjuk, hogy a szabóknál mikor és hogyan rendelkeztek a mesterré válás feltételeiről, de Sánta Szabó Péter mesterlegény 1631-ben kelt végrendeletében arról beszélt, hogy 8 évig szolgált mesterénél, aki semmit se fizetett neki, csak a mesterebéd költségeinek felét vállalta.45 1610- ben a káptalan a szabó- és posztómetsző legények kérésére ismét kiadta társulatuk 1523-as alapítólevelét.46 A kovácsok (8 név szerint említett mester), akik kiváltak ezzel a bőrös- lakatoscéhből, ugyancsak a helyi szokásjogot foglaltatták írásba. Ebben rögzítették a mesteravatás egyszerű feltételeit (mesterremek és köszönőpohár), a vásá3» Uo. 7. köt. 365. 39 XJM Adattár. 53.11. 5. 40 Villányi Sz.: i. m. 116. 41 GyEL GyKHL Libri testamentorum. 1. köt. 33. 42 XJM Adattár. 54. 8. 3. 43 GyEL GyKHL Felvallási jegyzőkönyvek. 6. köt. 596. és 658. 44 Uo. 7. köt. 766. 45 Uo. Libri testamentorum. 2. köt. 15. 46 Uo. Felvallási jegyzőkönyvek. 6. köt. 681. 102
