Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győri céhek a XVI. század második és a XVII. század első felében
Gecsényi Lajos zát.22 Megállapítható viszont, hogy működésük néhány iparágra koncentrálódott, így a katonai élelmezési házban dolgozó pékek mellett mészárosok, (német) vargák, ácsok, asztalosok, takácsok, bognárok, kőművesek, kötélgyártók találhatók közöttük. A német vargák 1582-ben Teuffel főkapitányhoz fordultak és Bécs, valamint más osztrák városok mintájára hivatkozva tőle kérték céhlevelük kiadását. A rendelkezéseknek a céhmester választásáról, a segédek fogadásáról, a mesterözvegyek ipargyakorlásáról, a mesterek temetéséről, az új mesterek felvételének feltételeiről szóló részei bizonyosan valamely más város hasonló céhstatútumai alapján készültek. Ezeket a főkapitány két ponttal bővítette. Előírta a termékek kötelezően jó minőségét és saját joghatósága alá vont minden házbirtokos mestert. Nevében a törvénykezést a német regimentsoltész látta el.23 Teuffel ezzel példát teremtett az önálló „katonai" céhek létrehozására, melynek követésére a XVII. századból ismerünk néhány újabb esetet.24 (1622: asztalosok; 1637: kötélverők, kőművesek — Wolfgang Mansfeldt gróf; 1643: bognárok (kádárok) — Philipp Mansfeldt gróf.} Hans Prainer (Breuner) főkapitány egy, a káptalan panaszaira 1618 körül adott válaszában kifejtette, hogy a helybeli német iparosokat, akik sehol sem tartoznak céhbe, a győri magyar iparosok nem fogadják be maguk közé, ezért külön statútumot kell a számukra kiadni.25 A török hódítás előtti korszak utolsó céhét az ostrom küszöbén 1593-ban a borbélyok alakították. Magyar nyelvű szabályzatukat a 11 mester a káptalannak mutatta be átírásra.26 A helyzet érdekessége, hogy a fontos katonai segédszolgálatot ellátó szakma nem a főkapitány védelme alatt, hanem szabályos polgári „alakulatként" jött létre, ám a harcok idején teljesítendő kötelességekre a céhlevél több alkalommal kitért. A felszabadult inas itt társpohárral tartozott és egy éves vándorlás várt rá. A mesterlegénynek viszont szépszámú mesterfogás és készítmény ismeretéről kellett számot adnia a mesterek előtt, és ezen felül még 3 aranyat fizetnie a céhládába. A már előzőekben felvázolt gazdasági bázis a XVI. század utolsó negyedére jelentősen kiegészült Győrnek a királyi Magyarország és Ausztria, illetve a török hódoltsági területek között betöltött közvetítő funkciójával. A győri hetipiacokon gazdát cserélő több ezer szarvasmarhát és más mezőgazdasági terméket (főként állatbőrt és bort) tekintélyes számú hódoltsági tőzsér, hajtó, kereskedő kísérte a városig. Közülük jó néhányan szerezhették be itt a különböző ruházati cikkeket, bőr- és ötvösárukat. Jöttek ezen felül szép számmal kereskedők a hat, éves „sokadalomra" is. Ekkor alakult ki a város kalmárboltjainak hálózata és a győri „kereskedők", de nem kevésbé a vásározó iparosok (vagyonuk fontos 22 Villányi Sz.: i. m. 103. 23 Kiadta Ráth Károly a Győri Történelmi és Régészeti Füzetek. Győr, 1860. 2. kötetében. 68. skl. 24 A „katonai" céh elnevezést a takácsok 1625. évi céhlevelének formulája is megerősíteni látszik, amikor a „magistri textores praesidiarii" kifejezést használja 23 GyEL GyKML Téka XVII. No. 2617. 26 GyEL GyKHL Felvallási jegyzőkönyvek. 5. köt. 496-497. 98
