Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
Győri céhek a XVI. század második és a XVII. század első felében
Győri céhek séggel szerzett vagyon birtokosai és a város vezető családjainak sorába tartoznak.18 Az idézett 1581. évi rendtartás leírja az új mesterek felvételének szabályait, s hangsúlyozza, hogy az ún. „szolgalegényeket" tilos felvenni a céh tagjai sorába. A fogalom minden bizonnyal a szakmában az átlagosnál nagyobb létszámban alkalmazott kisegítőket takarja, akik az évek során szükségszerűen megismerkedtek a mesterség fogásaival. A felvehetők sorában a mesterözvegyeket feleségül választó legényeket vagy idegen mestereket, továbbá a néhány év tanulóidővel rendelkező mesterfiakat jelölték meg. A hitelbe történő állatvásárlások esetében a céhlevél a céhmestert, a város tanácsát majd a káptalant nevezte meg, mint eljáró törvénykezési fórumot. Az állatvásárlásra szövetkezett mesterek egymás közötti elszámolásaiban ugyancsak a város nyert felügyeleti illetékességet. Az idegen mészárosok két nap: szerdán és szombaton hajthattak fel nagy tételben állatokat, de az el nem adottakat este tovább kellett hajtaniuk. A vásárlásnál, amíg fizetésre nem került sor, bárki szabadon alkudhatott. A káptalan földesúri hatalmával két pontban is előnyöket kívánt magának biztosítani. Egyfelől a kiszolgálásnál soronkívüliséget és „tisztes árat" kötött ki, de kimondta azt is, hogy tagjai számára ha valamely „jobb hús" kell, akkor a céhmester által kijelölt mester köteles azt beszerezni. Helyt kapott — először a győri céhek esetében — a kötelező vasár- és ünnepnapi misehallgatás, valamint a körmenetekben való részvétel. A mészárosok számát sejtetni engedi a városban 1567-ben összeírt 21 mészárszék, közte a céh közösen bírt külön széke.19 Ezen felül önálló széket tartott az élelmezési hivatal is. 1576-ban az elhunyt Eck Salm főkapitánnyal szemben 12 győri polgári mészárosmester 268 fi., 4 katonai mészáros 200 fi. követeléséről tett felvallást.20 Andreas Teuffel báró parancsnoksága idején a céh egy polgárházat vásárolt azzal a céllal, hogy ott „mészáros széket csináltassunk belőle az mint egieb fő városokon is vagion". Teuffel azonban ehhez nem járult hozzá.21 A katonaság — elsősorban az osztrák tartományokból érkezett gyalogos és lovas zsoldosok — ellátására az évek folyamán mind több katonai szolgálatban álló, vagy katonai igazgatás alá tartozó mesterember érkezett a városba. Ők, mint a modern értelemben vett „haditápszolgálat" tagjai, a város polgárai között nem adóztak, polgári terheket nem viseltek, s nem tartoztak természetesen a káptalan földesúri hatalma alá sem. Ez jelentős előnyöket biztosított számukra a polgári iparosokkal szemben. Az ún. regiment-alattvalók, ahogyan őket nevezték, számát királyi parancsok többször limitálták, de ennek ellenére a városban egyre szaporodtak. Egy 1601-ben keletkezett jegyzék szerint kb. 70 ilyen iparos vagy iparos özvegye kérte vissza a török uralom előtt Győrben bírt városi há18 Vö.: GecsÉNYI L.: Gazdasági és társadalmi változások, i. m. 12. 19 Villányi Sz.: i. m. 135. 20 GyEL GyKHL Felvallási jegyzőkönyvek. 2. köt. 195. és 298. 21 GyMJVL GyVL Törvénykezési jegyzőkönyvek. 2. köt. 101-103. 97
