Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)
A forradalom szellemében
A forradalom szellemében 48-as párt hívei a Lloyd nagytermében népgyűlést hívtak egybe. A népgyűlésen Krisztinkovich Ede határozati javaslatot terjesztett elő, melyben a kihonosítási törvénynek Kossuth személyére nézve megváltoztatását, illetőleg hatálytalanítását követelte. A feliratot a jelenlevők egyhangúlag elfogadták és elhatározták, hogy Hermann Ottót kérik fel az országgyűléshez való benyújtására. A törvénnyel kapcsolatban a jobbára kormánypárti Győri Közlöny is állást foglalt: ,A magyar népnek a törvény iránti tis^telete nem engedi meg, hogy a törvényt bírálat tárgyává tegyék, már csak azért sem, mert alkotmányunk épsége mellett törvényeinkben kell, hogy a magfar nemzet akarata nyilvánuljon. A magyar nemzetnek gondoskodnia kell tehát expediensről, mely lehetővé tegye, hogy a törvény épségben fennállta mellett is hazánk nagy fia magyar állampolgár maradhasson. Mert van-e köztünk, ki több joggal tarthatna számot a magyar állampolgárságra, mint éppen Kossuth? Hiszen még az idegenek közül is azok, kik a magfar korona országai irányában rendkívüli és kitűnő érdemeket szereztek, igényt tarthatnak arra, hogy magfar állampolgárokká irattassanak és Kossuth ne tarthatna igényt a magfar nemzet oly célú intézkedésére, mely magfar állampolgárságát csorbíthatatlanná tegye?!,ri A városi lakosság széles rétegei valamilyen formában intézkedést követeltek Kossuth magyar állampolgárságának megtartására. A városi közgyűlés nem tartott szükségesnek külön törvényhozói intézkedést. Véleménye szerint a törvény hozatalakor felmerült aggodalom már alaptalan, mert az azóta eltelt 10 év alatt Kossuth Lajost számos törvényhatóság díszpolgárává választotta, ki azt köszönő leveleiben elfogadta, mivel kétségtelen jelét adta annak, hogy magyar állampolgár kíván maradni. Ez az okfejtés, mint már az előbbiekben említettem, Kossuth számára nem volt elfogadható. A törvény szerint elvesztette magyar állampolgárságát. Hazájának ez a lelkeden eljárása a megtört idős embert siettette a vég felé. A Kossuth ügyben mindig kezdeményező győri függedenségi és 48-as párt 1892. szeptember 18-ra ismét népgyűlésre hívta egybe Győr város lakosságát, hogy méltóan ünnepeljék meg Kossuth Lajos 90. születésnapját. A népgyűlés impozáns jellegét nagyon jellemzően érzékelteti a „Győri Közlöny” 1892. szeptember 22-i beszámolója: „Vasárnap zászlódíszbe öltözött az egész város. Délután négy órára volt kitűzve a gyülekezés, de alig fordult háromra az óramutató, már szokatlanul élénk volt a Széchenyi tér, ahol a szónokok nemzeti szín drapériával bevont tribünje állott. Percről percre növekedett a népáradat. A 48-as honvédek a tribün négy sarkán, a magyar trikolor mögött álltak fel régi egyenruhájukban so falat a bencések rendházáig a rendőrség is kivonult teljes apparátussal, de közbelépésükre nem volt szükség. Négy órára már ember emberháton volt a téren. A tömeget 4-5000főre számították. Az ünnepélyt az iparos ifjúság dalárdája a „Szózattal” nyitotta meg, majd Kriszinkovich Ede, volt országgyűlési képviselő mondott rövid ünnepi beszédet. „Nagy vala Kossuth Hajos a nemzet szabadsága, jóléte, függetlensége védelmének minden mozzanatában, midőn az igazság és jog érzetétől lelkesedetten két császár trónjának megrendítésével szólt a magfar önvédelmi harcról”, mondta az ünnepelt tetteit méltatva a szónok. „Többszörfélbeszakította szavait a fólzpgó éljenzés”, majd óriási erővel tört ki, mikor az üdvözlő távirat szövegét olvasta fel, melyben további hosszú életet kívántak Kossuthnak. 7 8 7 Győri Közlöny 1889. november 17. 8 Uo. 1892. szeptember 22.-85-
