Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)

A városszépítő

A váross^építő

Az ilyen viszonyok erkölcsi züllést eredményeznek, melyet jól mutat az is, hogy Pesten ugyanekkor 35 százalékot tett ki az újszülött „törvénytelen”gyermekek száma.

Pisztóry e tarthatatlan helyzet felszámolása érdekében munkáslakások építését javasolta. Előadásában ismertette a nyugat-európai országokban elterjedt kétféle munkáslakás-típust, az ún. kaszárnyarendszert s a kertes családi házat. Külföldi példákra hivatkozva felhívta a figyelmet arra, hogy elsősorban a vállalatok kötelessége dolgozóik lakásellátásáról gondoskodni.

Pisztóry Mór előadása ekkor még sem a közigazgatási hatóság, sem a vállalatok részéről nem váltott ki érdeklődést. Ennek oka egyrészt az volt, hogy a város egyáltalán nem rendelkezett pénzzel, másrészt a gyárak könnyedén biztosítani tudták a szükséges munkaerőt s a munkások lakáshelyzete nem érdekelte őket.

Az évek során a már említett okok következtében a lakásviszonyok állandóan rosszabbodtak. A lakásépítések szinte teljesen megszűntek s egyre nagyobb lett a zsúfoltság. 1883-ban Vargyasné Petz Vilma polgári leányiskolái igazgatónő beadványban kérte a várostól olcsó közlakások építését s állandó népkonyha felállítását. O már helyi példákból merített s a munkáscsalád helyzetét a következőképpen ecsetelte: „Pár hét múlva kiderül az idő, a munkásnép minden irányban megleli foglalkozását. Ámde bejött filléreit mégsem tudja rendszeresen élelmezésre fordítani, mert az egész család — a kisebb gyermekeket kivéve — reggeltől késő estig napszámban nehéz munkát végez Este kikapja filléreit, hazatérve útközben drága száraz kenyeret, pár krajcáron lisztet, egy kis sót, egy kis zsírt, és tán pár krajcáron fát is vesz aminél egy kis vacsorát tud készíteni kifáradt, éhezett háznépének. A szintén kifáradt asszony most az otthon hagyott gyermekeknek, kik egész naP felügyelet nélkül éheztek, ad egy-egy db kenyeret, míg sietve csak éppen amint a csekély fánál lehet félig-meddig főzve meg ételét, betalálja, mit az éhes háznép siet elkölteni, nem is gondolva arra, hogy azjotelen, egészségtelen és nem bír kellő táperővel. Ezután a férj búfelejtőnek elmegy inni. Es lehet-e ezen csodálkoznunk ? Rossz ícikás, ruházatlanság hozzá még idő, vagy anyag hiánya miatt éhség télen hozgá hideg mind meg oly dolgok, melyek nem csoda, ha az alsó néposztályt teljesen testileg szellemileg és erkölcsileg is tönkreteszik. ” Az idő még mindig nem érett meg a változásra, mert a városi tanács, mint intézkedést nem igénylő ügyet megjegyzés nélkül irattárba helyezte a beadványt.

Ezekben az években pedig már a város közigazgatási hatósága a havonta beérkező hivatalos jelentésekből is tájékozódhatott az egyre súlyosabb lakáshelyzetről, a nehéz megélhetési viszonyokról. 1876 óta a város tisztiorvosa rendszeresen jelentést küldött a közigazgatási bizottságnak a közegészségügyi viszonyokról, melyben a betegségek elterjedése legfontosabb okául az egészségtelen lakásokat jelölte meg. 1887-ben a közegészségügyi állapotokról szóló jelentésében a tisztiorvos arról számolt be, hogy a lakásépítésben nem történt előrelépés. ,A szegény néposztály lakásviszonyain a szűk, nedves szobák mellettjavulás nem volt eszközölhető. A gümőkór ennek folytán éppen ezen társadalmi osztályból a lefolyt évben is bőven szedte áldozatait. ” Miután a közigazgatási bizottság közvetlenül jelentést tehetett az illetékes minisztériumhoz, a továbbiakban a város közigazgatási hatósága sem hunyhatott szemet a probléma felett.-48-