Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)
Jogállás és közigazgatás
jogállás és közigazgatás A volt jobbágyok és zsellérek között több helyütt ellentétek merültek fel, ahol a telkes gazdák a nincstelenekkel szemben a képviselőtestületben is biztosították hatalmukat a vagyon jogán. Ásvány község telkes gazdái az erdei jövedelmeket 1852 óta községileg számolták el, s a kiadások fedezése után fennmaradó összeget egymás között kiosztották. 1873-ban kijelentették, hogy az erdei jövedelmeket magántulajdonnak tekintik, s a szerint kívánják kezelni. A zsellérség tiltakozott ez ellen és a régi gyakorlatot kívánta fenntartani azzal a módosítással, hogy a községi kiadások fedezése után úrbéri illetőségeik arányában ők is részesüljenek. Törekvésük azonban nem vezetett eredményre.15 Az 1871: XVIII. Te. életbelépése után a községi képviselőtestületek látszólag széles jogokat nyertek. A megyei törvényhatóság részéről a községi költségvetések, zárszámadások s egyéb képviselőtestületi határozatok ellen alig találunk kifogást, vagy észrevételt. A költségvetéseket ugyanis általában az elöljáróságok állították össze, melyeket a képviselőtestületek kevés kivételtő eltekintve változatlanul jóváhagyták. Az elöljárók választásánál viszont jelentős befolyást gyakorolt a tisztújító szék elnöke, a járási szolgabíró. így a megyei törvényhatóság közvetve befolyást gyakorolt a községi ügyek intézésére. Másrészt ezek a községi költségvetések a legelemibb szükségleteket tartalmazták, ami ellen nem lehetett kifogást emelni. Ahhoz, hogy a képviselőtestületek működését helyesen értékelhessük, röviden meg kell ismernünk a lakosság helyzetét, anyagi viszonyait. Az ország törpebirtokainak számarányát tekintve 1869-ben Győr megye az első helyen áll. 1895-ig a törpebirtokok száma a megyében 50 %-nál többel emelkedik.16 A nagybirtokrendszer változatlan fennmaradása a birtokaprózódást, az elszegényedést idézte elő. Az éveken keresztül emelkedő tendenciát mutató adóhátralékok az adófizető polgárok fizetésképtelenségéről adnak számot. A hivátalos hatósági beszámolók is egyértelműen tükrözik a lakosság nehéz anyagi viszonyait. A pusztai járás főszolgabírája 1888-ban többek között a következőket jelenti a megye alispánjának: >rA lakosság vagyoni viszonyait az immár beállott teljespénztelenségjellemzi, — az elmúlt év termelési eredményét a lakosságot minden oldalról elárasztó kiadások, hátralékok és folyó terhek teljesen kimeríték, — szóval a jövő év terméséig tartó pénztelenség előtérbe lépett. ’17 A lakosságot súlyosan érintették a gyakori természetes csapások is. A napirenden levő tűzesetek falvakat tettek a lángok martalékává. A súlyosan károsult lakosság csak könyöradományokból nyerhetett némi kárpótlást. A század nyolcvanas éveitől élesednek az osztályellentétek. Cselédszökések, munkamegtagadások mellett egyre szaporodnak a vagyon elleni bűntettek, gyújtogatások. A hivatalos szervek erélyes fellépései nem tudják eltompítani a nincstelen lakosság haragját. 15 GyMSMGyL Győr megye törvényhatósági bizottságának iratai, 433/1873. sz. 16 A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában II. 128.1. 17 GyMSMGyL Győr megye alispáni iratai, 9/1888. sz. I. 125/1888. sz.-254 -
