Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)
Jogállás és közigazgatás
jogállás és közigazgatás olyan nagykorú községi lakos, aki a fentiek alapján választói joggal bírt, kivéve azokat, akik a község közjavadalmait haszonbérük, vagy a községgel más számadási viszonyban állnak. A községek kiegyezés utáni átmeneti helyzetéhez viszonyítva a törvény lényeges korlátozásokat jelentett. A legsúlyosabb ezek között a viriüs intézmény behozatala volt. Ez az intézkedés a többséget kitevő vagyontalan osztályt szinte kizárta a hatalom gyakorlásából, illetve a község ügyeinek intézéséből. Győr megye törvényhatósági bizottsága a belügyminiszter 582/1872. sz. rendeleté értelmében 1872. február 20-án az aüspán elnöklete alatt az állandó választmány alelnökeit, megyei főjegyzőt, tiszti ügyészt és a járási szolgabírákat küldte ki a községi törvény végrehajtásának előkészítésére, megbízva egyben őket a belügyminiszter által kívánt szabályrendelet kidolgozásával. A községi elöljáróságok, szolgaszemélyzet létszáma és teendőiről alkotott szabályrendeletet a törvényhatósági bizottság 1872. augusztus 6-án küldte fel jóváhagyás végett a Belügyminisztériumhoz. Az év folyamán sor került a törvény szerinti képviselőtestületek és elöljáróságok megalakítására. A megye aüspánja mindent elkövetett, hogy a községek vezetőségébe a megyéhez hasonlóan kormányhű egyének kerüljenek. Az öttevényi tanácsválasztáson személyes befolyását igyekezett érvényesíteni. A választóközönség azonban jelöltjeit lehurrogta. Az aüspán figyelmeztette a választókat, hogy kifogásaikat törvényes úton panaszolhatják. A választópolgárok azonban kijelentették, hogy nem kapnak igazságot, ha annak itthon érvényt nem szereznek.5 Közben az aüspán a körjegyzői csoportosítást ületően nyilatkozatra hívta fel a községeket. A községek abban a tudatban, hogy az eddigi „mestejegyzpi” intézményt továbbra is megtarthatják, késtek a nyilatkozattal.5» Miután a felhívás eredményre nem vezetett, a megye törvényhatósági bizottsága 1872. november 6-i ülésén felhatalmazta az aüspánt a körjegyzőségek hivatalból történő kialakítására. A megye törvényhatósági bizottsága intézkedéséről 1873. ápriüs 4-én kelt jelentésében számolt be a Belügyminisztériumnak. A rendeleti úton történt intézkedés indokául felhozta, hogy a törvény nem ad felvilágosítást arra, mi a teendő akkor, ha a községek a körjegyzői csoportosítás felől nem nyilatkoznak, vagy erejüket felülmúló terhet váüalnak. Majd a továbbiakban így folytatta: „Miután megyénkben sok község passiv magatartása miatt csak lassan haladhatott a községek rendelése, nevezetesen pedig miután az ügy a körjegyzői csoportokban való szövetkezésnél azpn okból, mert több község nem nyilatkozott, teljesen megakadt”, erélyes intézkedéshez keüett folyamodni.6 5 GyMSMGyL Főispáni elnöki iratok, 44/1872. sz. 5a Az ún. „mesterjegyzői” intézmény azt jelentette, hogy a tanító és a község jegyzője egy személy volt. Eltartása természetesen sokkal kevesebbe került, mint két személy alkalmazása. Az 1868. évi törvény elvileg már megszüntette ezt az intézményt, mert kimondta, hogy a tanító más hivatalt nem viselhet. A községek azonban szegénységükre hivatkozva halogatták a két hivatal szétválasztását. Ez végül is a körjegyzőségek kialakításával történt meg. 6 GyMSMGyL Győr megye törvényhatósági bizottságának jkv-e, 304/1872. sz.-251 -
