Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)
A közoktatás ügye
A közoktatás ügye képesség tekintetében nem feleltek meg a követelményeknek. A 2 tam'tós iskola tanulóinak száma 255 főt tett ki. Egy tanítóra és egy tanteremre átlag 125 tanuló jutott. A katolikus felekezeti leányiskola a katolikus templom mögött, a város tulajdonát képező épületben működött. Erről az iskoláról a tanfelügyelő a következőket írta: !yA tantermek egyike sem felel meg a célnak; a kisebbik egy sötét kicsiny szoba kellő világítás nélkül, ahol a tanítás csak az egészség rovására történhetik. ” A 2 tanító vezetése alatt álló iskolában 139 volt az iskolába járók száma. A győri evangélikus iskola az újvárosi „konvent” épületében működött, ahol 4 tanteremben folyt a fiúk és lányok oktatása. Az egyes tantermekkel és berendezéseikkel kapcsolatban itt is sok kifogás merült fel. A 2 tanító vezetése alatt álló iskola tanulóinaik száma 286 volt. Újvárosban a 2 tantermes református iskola a gyülekezet épületében működött, ahol sem a tantermek, sem azok berendezése nem felelt meg a követelményeknek. Az iskolában egy okleveles tanító és a segédlelkész 100 tanulót oktatott. Győr város legkorszerűbb népiskolája az adott időben az egyesült győr- és győrszigeti izraelita iskola volt, mely 1870-ben épült Újvárosban az izraelita templom mellett. Az iskolában 9 tanteremben 9 tanító vezetése alatt folyt 231 tanuló oktatása. A tanfelügyelő leírása szerint „az iskola mind felszerelés, mind jeles és elegendő tanerőkkel való ellátás tekintetéből a tankerületi iskolák legjobbjai közé” tartozott. Győrszabadhegy városrészben egy római katolikus, egy evangélikus és egy református vegyes iskola működött. A katolikus iskolában 2 egymásba nyíló tanteremben 3 csoportban foglalkoztatták a tanulókat. A korszerűtlen felszerelésű tantermek sötétek, egészségtelenek voltak, melyekben 2 tanító vezetése alatt 201 fiú és lány tanult. Az evangélikus iskola az evangélikus gyülekezet tulajdonát képező épületben egy tanteremmel rendelkezett, mely egyben a hitfelekezet imaházául is szolgált. Az iskola egy tanítója 37 gyermeket oktatott. A református iskola szintén az imaház épületében működött, melynek egyetlen egészségtelen termében, hátgörnyesztő padokban folyt 30 tanuló oktatása.22 A népiskolai törvény életbelépése után öt évvel Győr város elemi népiskoláinak jó része még rendkívül elmaradott körülmények között működött. Nem véletlen, hogy az állami tanfelügyelő megfelelő eréllyel lépett fel az iskolafenntartókkal szemben az oktatás alapfeltételeinek biztosítása érdekében. A meglevő iskolák a tényleg iskolába járókat sem voltak képesek befogadni s ezeken kívül még sok olyan iskolaköteles tanuló volt, akik egyáltalán nem látogatták az iskolát. Vargyas Endre az illetékes hatóságokhoz küldött átirataiban, a sajtóban és iskolalátogatásai során állandóan szorgalmazta az iskolakötelezettség teljesítését. Megértő volt azonban azokkal szemben, akik önhibájukon kívül nem teljesíthették törvényes kötelességüket. Ezt tükrözi a győri népiskolai tankerület 1869-72. évi fejlődéséről készített jelentése is, melyben a következőket írta: ,y\mi illeti a szegényebb néposztályt, itt még azpn körülmény is előfordul, hogy az élelemnek a mezei munka alkalmával okvetlen beszerzésére fordítandó tavaszi, nyári és őszi időszakon kívül a téli idény is gátolja az iskolába való járást. Számtalan azpn családok száma, nemcsak községekben, de Győr külvárosaiban, kik a szükséges téli ruházatot gyermekeiknek nem képesek előállítani s ezen 22 Győri Közlöny 1874. február 12.- 168-
