Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)
A közoktatás ügye
A közoktatás ügye A népgyűlés szónokai, dr. Pisztory Mór, Wottitz Károly és Kis Sándor, ezzel szemben azzal érveltek, hogy a tanfelügyelő, amikor a hiányosságokra felhívta a közönség figyelmét, sem az iskolaszéket, sem a városi hatóságot nem sértette s „e testületek csak köszönettel tartoznak a figyelmeztetésért”. Tény az, hogy „Győr városa a közművelődés előmozdítására évenként nagy összeget áldoz a népnevelés ügye azonban annyira elhanyagolva van, mint akár az utolsó faluban. Eléggé igazolja ezen állítást az utcai gyermekek nagy serege, mely a város minden részében naponként látható. E csavargó naplopók tömegesen állják el, a többiek közt, a színház ajtaját naponként s leírhatatlan szemtelenséggel ostromolják a bemenőket szivarért, r az eldobott darabokra rágyújtva undorítólag teleköpdösik a színház előterét — e fiatal proletárok soha iskolát nem láttak —, mert mindeddig nem volt, aki velük gondolt volna. A továbbiakban kijelentették, hogy az ügyet kimondottan népgyűlési vita tárgyának tekintik, mely a széles közönséget a legnagyobb mértékben érdekli. Leszögezték: nem vet jó fényt a magát Deák-pártinak valló városi közgyűlésre, hogy az igazság érdekében a népgyűlésnek kell a kormány hivatalnokát megvédelmezni. A jelenlevők nagy többsége végül, aláírásokkal is megerősített nyilatkozatot fogadott el, melyet hattagú küldöttség személyesen adott át a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak. Időközben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium vezetésében változás következett be. A másfél éves működés után lemondott Pauler Tivadar helyét 1872. szeptember 4-ével Trefort Ágoston foglalta el. Győr város közgyűlésének felterjesztésére Trefort 1873. február 7-én kelt leiratában adott választ. A tanfelügyelő és a városi hatóság közötti vitás ügyben az iskolafelügyeletet közvetlenül gyakorló iskolaszék adatainak adott inkább hitelt, bár abban is nagyon magasnak találta az iskolába nem járók számát. Trefort nem helyeselte a problémák hírlapi megvitatását, s felhívta az illetékesek figyelmét a kölcsönös kímélet és engedékenység alapján való együttműködésre. Leiratában méltatta a városnak az oktatásügy terén eddig végzett munkáját, de azt is közölte, hogy a felhozott indokok alapján a tanfelügyelőt állásából el nem mozdíthatja.9 10 A beiskolázást az Eötvöst követő miniszterek, Pauler Tivadar, majd Trefort Ágoston is állandóan szorgalmazták, hiszen csak erélyes intézkedésekkel lehetett érvényt szerezni az általános iskolakötelezettségnek. A tanfelügyelő és a város közötti vita lezárása után a minisztérium közvetlenül is igyekezett figyelemmel kísérni a városi hatóság iskolaügyi intézkedéseit. Győr város tanácsa 1873. március 3-án a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium felhívására részletes jelentést küldött a város által fenntartott és igazgatott iskolák helyzetéről. A beszámoló szerint az 1428 katolikus hitfelekezetű iskolaköteles tanuló közül 1271 járt iskolába, vagyis a növendékek 89%-a. A 413 összeírt ismétlőköteles közül 269-en látogatták az iskolát, vagyis az ismétlőoktatásra kötelezettek 65,1%-a. A katolikus tanulók befogadására rendelkezésre állt 19 tanterem és a hitoktatókkal együtt 32 tanerő. Az ún. városi katolikus elemi iskolákon kívül működött még egy közös nyári tornaiskola és 2 óvoda. A tanács beszámolt arról is, hogy a népiskolai törvény életbelépése óta a város 4 altanítói állást is szervezett és 4 új tanteremmel bővítette iskoláit. 9 Szabad Polgár 1872.1. évf. 88. sz. 10 GYVL Győr város közgyűlési iratai 118/1873. sz.- 161 -
