Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)
A közoktatás ügye
A közoktatás ügye tanítók fizetéséről a város gondoskodott. Ezeket a terheket az 1743. évi, káptalannal kötött egyezmény alapján ráháromlott kegyúri jognak megfelelően viselte. Miután ezen szerződés szerint a fő-elemi iskola I. osztály tanítójának kivételével az általa fenntartott elemi iskolák tanítóinak kinevezését is saját hatáskörében végezte, az iskolaügyi viszonyok alakulására nézve, fokozatosan döntő befolyással bírt. A város közigazgatási hatósága ezen helyzet biztosítása érdekében hozta létre árva- és nevelésügyi választmányát, melynek az iskolaügyre vonatkozó véleményes előterjesztése és jelentései alapján a közgyűlés hozott határozatot. A kiegyezés után 1867. június 19-én a szakválasztmányok közgyűlés általi kijelölésének keretében az árva- és nevelésügyi választmány a következő tagokból jött létre: „Ülnök: C^app Ferenc tanácsnok, ülnökök: ProbszJ Ferenc főügyész, Szjvay József árva gondnok, Schiebinger Emil, Krisztinkovich Ede, Zalka János, Kramolini István, Karvassy Kálmán, Eiszkay József, Temyei Gáspár, Karsay Sándor, Schand János, Kovács Pál, Balogh Kornél, Zmeskál Sándor, Noisser Ernő, Kautz Ignác, Perlaky Dániel, Kuschek Nándor, Winterl Antal, Tóth Antal, Florváth Fajos, Horváth Ignácz képviselők. A választmány összetételével bővebben nem kívánok foglalkozni, annyi azonban megállapítható, hogy a tényleges helyzetet figyelembe véve a legilletékesebbek megbízatására került sor. Az újonnan helyreállt városi önkormányzati testületnek az iskolaüggyel kapcsolatos első gyakorlati intézkedésére a hitfelekezeti segéllyel kapcsolatban került sor. A városi katolikus elemi iskolák fenntartási költsége ugyanis abból a közpénztárból lett évenként fedezve, melybe az egyéb hitfelekezetek is adóztak. Ezt a helyzetet a viszonosság, jog és vallás-egyenlőség megsértésének tekintették, és követelték, hogy az egyházközségük által fizetett adóhoz viszonyítva a r. kát. hitfelekezethez hasonlóan segélyben részesüljenek. A városi közgyűlés a kérdés rendezését évekig halogatta, majd 1867. október 16-i határozatában kijelentette, hogy az eddigi viszonyt méltánytalannak és törvénytelennek tekinti és a jövőre nézve minden hitfelekezet „...lelkészeit és iskoláit saját híveinek kell fizetni és fenntartani”? Az elv foganatosítására kiküldött választmány, mely vegyes vallásfelekezetekből állott, a határozattal ellentétben a népesség alapján történő aránylagos segélyezés mellett döntött. A közgyűlés végül is elfogadta a katolikus hitfelekezet által fizetett pótadó alapján a többi hitfelekezet népesség aránya szerinti segélyezését. A határozat, mely méltányos megoldást hozott, egyben jelentős terheket rótt a városra. Egyrészt ez a körülmény, másrészt a közoktatás radikális reformját követelő képviselők magatartása késztette a város közgyűlését arra, hogy a Belügyminisztériumhoz jóváhagyás végett felküldött határozata mellett a következő javaslatot terjessze elő... ,JSAinthogy pedig minden a nevelésnek megfelelő rendezésére nézve fennálló nehézségek leginkább az által nyernék gyökeres orvoslásukat, és főleg az által szüntethetnének meg ha a különböző vallásfelekezetnek tanulói nemzeti közös iskolákban nyernék megfelelő neveltetésüket és oktatásukat, ennél fogva ezúttal alázatos tekintettel felkérjük a Nmélt. m. kir. Belügyminisztériumot, miszerint az iránt, hogy mielőbb a nemzeti iskoláknak felállítása által a jelen kor igényeinek 6 7 6 GYVL Győr város közgyűlési jegyzőkönyve 20/1867. 7 U.o. Győr város közgyűlési iratai 609/1867.- 140-
